Nem akarnak megfelelni senkinek, azt teszik, amihez kedvük van

A macskák kiváltságos voltát jelzi, hogy nem kell beérniük egyetlen, augusztusi világnappal, mivel februárban, az olasz macskaimádóknak köszönhetően még egy nemzetközi nap jutott nekik. Ez nyilván nem különösebben hatja meg azokat, akik fogyóeszközként definiálják a cicákat. Mindig is rosszallottam ezt a megnevezést. Számomra nem lehet csupán eszköz egy élőlény, mint ahogy azzal sem tudok azonosulni, hogy nem baj, ha rövid idő után elhullanak, mert úgyis lesz hamar új szaporulat.

Ez ugyanis az emberi nemtörődömség eredménye. Felelős állattartással, a nem kívánt szaporulatot megakadályozó ivartalanítással elkerülhető lenne, hogy sok kóbor, jó eséllyel beteg macska legyen szerető gazdi nélkül, és ezáltal ritkítsa a táplálékául szolgáló fajok számát. Ahogy arra számítani lehet, tavasztól, nyár elejétől ismét tele lesz a közösségi média gazdit kereső, nagy szemüket meresztgető szőrgombócokkal, akik egy olyan életre ácsingóznak, ami egy macskának kijár.

Gyerekkorom óta a bársonytalpúak rajongója vagyok. Engem sikerült megbabonázniuk, de azt is tudom, hogy sokan nem kedvelik őket. Megfejtésem szerint azért, mert ők mernek olyanok lenni, amilyenek mi, emberek sokszor csak szeretnénk. Nem akarnak megfelelni senkinek, azt teszik, amihez kedvük van, szabadok, függetlenek, miközben képesek ragaszkodni, és őszintén, odaadóan meg tudják hálálni, sőt viszonozni azt a szeretetet, amelyet kapnak.