Két modern, harmadik generációs blokk épül

A maghasadásos hőtermelés sajátságát maradványhőnek nevezik, mely az üzemanyagban a nukleáris láncreakció során felszaporodott hasadási termékek további, időben elnyújtott bomlásának az eredménye.

Az atomerőművek nukleáris biztonságának egyik legfontosabb eleme a maradványhő elszállítása. A folyamatosan fejlődő nukleáris biztonsági elvárásoknak eleget téve a 3+ generációs atomerőművek (Paks II. blokkjai is idetartoznak) több független, a maradványhő eltávolítására szolgáló rendszerrel rendelkeznek. Ezek normál üzemben és a rendkívül kis valószínűséggel bekövetkező tervezési üzemzavarok során elsősorban aktív módon, extrém helyzetekben pedig jellemzően külső energiaforrás igénye nélkül látják el funkciójukat.

A különböző rendszerek alkalmazásának lényege, hogy minden eshetőségre felkészülve biztosított legyen a blokkok biztonságos hűtése. Az új blokkok esetén a maradványhő elvonása a fentieknek megfelelően több lépcsőben és útvonalon történhet. A maradványhő mértéke a reaktor leállításának pillanatában a legmagasabb, majd időben folyamatosan csökken. A reaktor leállítása után a kezdeti, nagy hőteljesítmény elvonására normál üzemben a szekunder kör szolgál: a gőzfejlesztőkben keletkező gőzt közvetlenül a kondenzátorokba vezetik, ahol a hő a kondenzátor-hűtővízrendszeren keresztül a Dunának mint végső hőelnyelőnek adódik át. A lehűtés második szakaszában a primer köri lehűtő rendszereken keresztül a hőt a biztonsági hűtővízrendszerrel szintén a Dunába vezetik. Az új blokkok tartalék rendszerének segítségével a Duna-hűtővízellátás megszűnése esetén is megvalósítható a blokkok lehűtése.

Borítókép: A készülő létesítmény látványterve. Továbbfejlesztett blokkok épülnek