Rendőrtiszt forradalmasította a fűszerpaprika termesztését

Ismert fűszerpaprika-termelő Kaiser István. Nemcsak a minőség és mennyiség miatt, hanem azért is, mert olyan technológiát használ, melynek egyes elemeit maga dolgozta ki.

Wessely Gábor

Ha meg kéne tippelni, hogy mi volt a jelenleg közel háromszáz hektáron gazdálkodó Kaiser István eredeti foglalkozása, kevesen hibáznának rá. Rendőrtisztként dolgozott Pakson a rendszerváltásig. De nem a politikai fordulat változtatott a sorsán.

– Bejött egy lottónyeremény – emlékszik vissza –, leszereltem a rendőrségtől, és gazdálkodni kezdtem. Építkeztünk Dunaszentgyörgyön, földeket vásároltunk a környéken, kialakítottunk egy zöldségkertészeti centrumú családi gazdaságot. Pillanatnyilag az általunk művelt terület egyharmada, körülbelül száz hektár a kertészet.

– Milyen növényekkel kezdtek neki a gazdálkodásnak?
– Szántóföldi kultúrákkal dolgoztunk eleinte: napraforgó, vöröshagyma, burgonya, zöldség. Nagyáruházak nagybeszállítói voltunk. Krumpliból, hagymából napi 3-4 tonnás megrendeléseket is kielégítettünk. Előfordult, hogy a vöröshagymás termőterületünk mérete a makóival vetekedett. De elvette a kedvemet, hogy román, lengyel konkurensekkel kellett versenyezni, akiknél a termelési feltételek nem olyanok voltak, mint nálunk. Körülbelül 2012-ben váltottunk.

Kaiser István a gipszes bevonattal ellátott, pillírozott vetőmagokat mutatja. (A szerző fotója)

– Akkor tértek át a paprikára?
– Sok mindennel próbálkoztunk párhuzamosan. Pirítottunk napraforgót, tökmagot, mogyorót. Igyekeztünk nemcsak alapanyagként, hanem feldolgozottan értékesíteni az általunk megtermelt növényeket. Paprikával 10–12 éve foglalkozunk. A jalapenoval kezdtünk (a chili egyik fajtája), amikor felfutott a termelés évi nyolcvan tonnát is eladtunk. Kisebb mennyiségben spanyol, lamuyo paprikát is termesztettünk. Ez félkilósra is megnő, és a hűtőházak használják, zölden is, pirosan is a termékeik színesítésére. Az idén először dél-amerikai chilink is lesz.

– A legnagyobb tétel a hagyományos fűszerpaprika?
– Az édes fűszerpaprika. Ez a saját szárító- és őrlőüzemünkbe kerül. De minden évben van lecsópaprikánk is, aminek jelentős részét a dolgozók kapják, illetve a maradékot segélyszervezeteknek ajánljuk fel. Előfordult, hogy olyan bőséges volt a termés, hogy 3-4 tonnát ajándékoztunk az egyházaknak és a karitatív szervezeteknek.

– A dolgozók idénymunkások?
– Vannak állandó foglalkoztatottak és úgynevezett egyszerűsített foglalkoztatottságúak. Egyre nehezebb megfelelő munkaerőt találni. Sejthető, hogy nem agysebészeket keresünk, de elvárjuk, hogy ha meg vannak fizetve, azért dolgozzanak. Szerencsére van két jó munkavezetőm, akik diktálják a tempót, elrendelik a cigiszünetet, az ebédszünetet, úgyhogy a hatórás munkaidőt rendesen kihasználják. Mindenkit bejelentek, nincs gondom a hatóságokkal. Bár, ha valami nem tetszik, azt nem hagyom szó nélkül. Amikor kötelezővé tették a paprikaőrlemény fény- és aromavédő csomagolását, megkérdeztem az illetékest, jó ötlet-e, hogy a vevő nem láthatja a terméket? A színe árulna el a legtöbbet a paprika minőségéről.

Ezüst minősítés

Kaiser István 1955-ben született, Pakson. Rendőrtisztként dolgozott a rendszerváltásig. Egy lottónyereménynek köszönhetően jobb anyagi körülmények közé került, földeket vásárolt és gazdálkodni kezdett.
Dunaszentgyörgyön építkezett, letelepedett, három gyermeke, kilenc unokája van. Összesen közel háromszáz hektárt művel, abból nagyjából százat foglalnak el a zöldségkertészeti növények. Jelentős fűszerpaprikatermelő, feldolgozást is végez a saját paprikamalmában. Más növényekkel, többek között hüvelyesekkel is foglalkozik, de legtöbb időt és energiát a paprikaelőállításra fordít.

Rendszeresen jár a Szegedi Kutatóállomás által szervezett őrleményversenyre, a szatymazi paprikamustrára. Leadott mintájával ezen a megmérettetésen tavalyelőtt bronz, tavaly ezüst minősítést nyert. (Közel száz nevezőből, akik között erdélyiek és bánátiak is voltak.) Jövőre lesz hetvenéves, de az egészségére nem panaszkodik.

A visszavonulást nem tervezi, azért sem, mert a gyerekei más területeken dolgoznak, s nem vennék át a gazdaságot.

– A paprika eladhatóságát nem veszélyezteti az Ukrajnából kimenekített árudömping?
– Nem. Azért is ragaszkodunk a kertészeti termeléshez. A mi gabonánk, napraforgónk ára nem versenyezhet az ukrajnaival. De nem az ukránokkal van baj, hanem az amerikaiakkal. Felvásárolták az ottani földeket, odavitték a modern technológiát, és már nem elég nekik az észak-afrikai, a délkelet-ázsiai piac; egész Európát szeretnék ellátni. Génmódosított vetőmagokat használnak, s az abból kikelő növény kevesebb vegyszerfelhasználást igényel, több termést hoz. És vámmentességet is élvez az exportjuk.

– Sokak szerint ma már a mezőgazdasági termelés se csak a helyi igények kielégítésére törekszik. Magyarok is kilépnek a nemzetközi piacra?
– Persze. Nincs ezzel gond, nekünk is van holland partnerünk. Sok ember közreműködésével jutunk valamire. Van, aki műtrágyákkal és növényvédő szerekkel lát el bennünket, van, aki növényvédelmi szaktanácsokkal, van, aki a gazdanapló vezetésében segít, van, aki könyvel.

Magvetők a paprikaföldön. Magról vetik a növényt, mert így sokkal életképesebb (A szerző fotója)

– Azt mondják, hogy ön forradalmasította a fűszerpaprikatermesztést. Bakhátakba ülteti a magot, a földre talajtakaró fóliát, a kikelő növény fölé védőfóliát tesz, és öntöz minden tövet. Ez mind saját találmány?
– Sok mindent kikísérleteztem az évek során, vagy átvettem dolgokat, amiket mások, más növényeknél már sikerrel alkalmaztak. Az előkészítés hosszadalmas, de megéri. A fólia védi a növényt a hőmérsékletingadozástól és a kártevőktől. Öntözőcsöveket fektetünk le, a bakhátak alá vezető leágazásokkal. Három kút adja a vizet, de mielőtt a termőterületre ér, átmegy egy medencén, ahol tápoldatot vesz fel. Ez jut aztán a csepegtető szalagokon át a maghoz, illetve az abból kikelt növényhez. Megfigyelhető egyébként a kutaknál a folyamatos vízszintcsökkenés, ami évente 1-2 méter is lehet.

– Miért nem palántáznak? A magvetés eredményesebb?
– Próbáltuk ezt is, azt is; a margól vetett növény sokkal életképesebb. Miközben a palántanevelés költségei alaposan megugrottak, a fűtés- és üzemanyag-árdrágulás miatt. Nálunk, magról, hektáronként 70-80 ezer tő kel ki. Kézzel vetünk, és minden egyes magon gipsztartalmú bevonat van. Ezt nevezik pillírozott magnak. A csírázáskor a burok szétesik, és a víz is oldja. A kelési idő 2-3 hét, szedni majd augusztustól lehet a fűszerpaprikát.