Szigorú szabályok szerint, szabadon

Hagyománytisztelő, mégis egyedi módon alkotnak az igazi kézművesek. Tudják, melyek a mindenképp betartandó alapszabályok, s miben engedhető meg a rugalmasság, a megszokottól való eltérés. Aki szinte művészi fokon műveli a tárgyalkotást, illetve a népdalok, néptáncok előadását, megszerezheti a „Népművészet Mestere” címet. Ami gyakorlatilag életműdíj. Ezen elismerés átadása az idén a Budavári Palotában történt augusztusban, a Mesterségek Ünnepéhez kapcsolódó rendezvényen. Összesen tízen váltak a népművészet mestereivé most, heten tárgyalkotók, hárman a népzene, néptánc világából érkezők.

Volt egy Tolna megyei is a kitüntetettek között: Decsi-Kiss Mária sárközi gyöngyfűző. Rajta kívül mindössze tizenegyen rendelkeznek ilyen titulussal Tolna megyében, s még körülbelül ugyanennyi azoknak a száma, akik korábban megkapták, de már nem élnek.

Decsi-Kiss Mária a Tolna Megyei Népművészeti Egyesület titkára. Az egyesület tagjainak munkáiból kiállítás nyílt a szekszárdi Babits Mihály Kulturális Központban. Az október 18-ig látogatható tárlaton az ő gyöngyékszerei is megtekinthetők.

– Tulajdonképpen a lányom előbb kezdte a gyöngyfűzést, mint én – meséli. – Tízévesen, amikor készítgette a kis karkötőit, segítettem neki. Komolyabban csak jóval később, 1992-től kezdtem foglalkozni a gyöngyékszerrel. Először tanultam, aztán tanítottam. Jártam Bonyhádra játszóházi tanfolyamra, szakdolgozatot írtam, amihez sok sárközi öreggel készítettem interjút, és a szálkai alkotótáborban nagy lendülettel vettem részt a népi kismesterségek bemutatásában, népszerűsítésében. A sárközi gyöngyékszerről sokat tanultam Oláh Mártától, és sokat merítettem Berekai Éva munkásságából. De meghívtam az ukrán Natalia Yartist is Szálkára, ahol éveken át, egészen 2006-ig szerveztem ékszerkészítő tábort. Ő a filozófia professzori állását adta fel a népi ékszerkészítésért.

A Kárpát-medence gyöngyékszerei is olyanok, mint a társadalmi rendszerek: hasonlóság is, különbözőség is van közöttük jócskán. Mintakincs és színvilág tekintetében egyaránt. Decsi-Kiss Mária nemcsak sárközi gyöngygallért készít. Más tájegységek népi ékszereit is tanulmányozta. Nem termel. Egy-egy darabot fűz, megfelelő tempóban, nagy koncentráció mellett. Munkáit zsűrizteti, s az utóbbi tíz-tizenöt évben már őt is felkérik zsűrizésre. Az ország legnagyobb kézműves megmozdulásán, a Mesterségek Ünnepén 1999 óta vesz részt hagyományőrző ékszereivel. A „Népi Iparművész” címet 2001-ben kapta meg, s most ért a legfelső lépcsőfokra, amikor a népművészet mesterévé avatták.

– Megnyugodni sosem lehet – mondja –, mert az emberben kell, hogy legyen igény a továbbfejlődésre. Tanítom is a mesterséget, könyvet is készülünk kiadni a sárközi mintakincsről két társszerzővel: dr. Balázs Kovács Sándorral és Nagy Gyöngyivel. Egyszerűen azt csinálom, ami a dolgom. Dr. Andrásfalvy Bertalan szavainak megfelelő „szigorú szabályok szerinti szabad alkotást”, és mindazt, ami ehhez kapcsolódik, ami ezzel jár.

Tolna megyei, ma élő kitüntetettek

A „Népművészet Mestere” címet 1953 óta 552 személy kapta meg. Sajnos a kitüntetettek fele már nem él, lévén szó életműdíjról, amit általában idős korban kapnak meg a tárgyalkotók, illetve előadók. A Tolna megyei, ma is élő és munkálkodó kitüntetettek a következők (zárójelben a cím elnyerésének éve): Lőrincz Aladárné bonyhád-majosi szövő (1970), dr. Németh Pálné szekszárdi hímző (1991), Streer Tamásné bogyiszlói táncos (1993), Kozák Éva gerjeni keramikus (1994), Farkas Lászlóné decsi babakészítő (2002), Fodorné László Mária decsi szövő (2005), Streer Tamás bogyiszlói táncos (2008), Verseghy Ferenc mözsi fazekas (2010), Sebestyén István kakasdi énekes, mesemondó (2014), Nepp Dénes szekszárdi szíjkészítő (2015), Hajdú Józsefné bogyiszlói hímző (2015), Decsi-Kiss Mária decsi gyöngyfűző (2018).