A jégkorong lett a mindene, a csapattagok pedig a barátai

Megyeri Zsolt Zsigmond 2011-ben lement a szekszárdi jégpályára, hogy Gergely Tibortól megtanuljon korcsolyázni. Akkor jelentek meg a kortársai jégkorong-felszerelésben. Kipróbálta a sportágat, és szerelem volt első látásra. Az tehát, hogy jégkorongozni kezdett, egy véletlennek köszönhető. Az azonban, hogy tizennégy évesen komoly sikereket tudhat maga mögött, már közel sem a véletlen műve.

Az első évben a Gemenci Sólymokban volt játékos, a következő szezonban pedig már a Balu SE kapusaként lépett pályára Beregi Károly tanítványaként. Itt figyelt fel rá Bedő Botond az Ifj. Ocskai Gábor Jégkorong Akadémia utánpótlásedzője, és lehetőséget biztosított számára, hogy Székesfehérváron eddzen, ahová 2013-ban át is igazolt. Az első szezont rögtön egy magasabb korosztályban, az U12-ben kezdte, ekkor Ondrejcik Rastilav volt az edzője.

Már ebben a szezonban minden meccset megnyertek. Az első jégkorongtornáján, Szlovákiában Faragó Gyula edző és Láday András kapusedző tanítványai aranyérmet szereztek. Itt megítélték Zsigmondnak a legjobb játékos és az All Star csapat kapusa címet is. Ugyanebben az évben az U12-es csapattal magyar bajnoki ezüstérmesek lettek. 2017–18-ban az U14B-ben folytatta Galsi Péter irányítása mellett, idén pedig az U14A csapattal megnyerték a magyar bajnokságot. Megyeri Zsolt Zsigmond az idei szezon minden meccsén kilencven százalék feletti eredményességgel védett. A rendkívüli teljesítményben Kóger István, Árkovics Bálint, Orbán György, Cam Macdonald és Vaszjunyin Artyom edzői munkája is jelentős szerepet játszott.

Hogy fér bele mindez a szekszárdi fiú életébe? Komoly logisztika árán. A család tulajdonképpen a jégkorong köré szervezi az életét. Hetente három-négyszer utaznak napi három órát azért, hogy Zsigmond részt vehessen az edzéseken.

Zsolt, az apa vezet, Zsuzsanna, az anya segít a tanulásban. Zsigmond a Gyakorló Általános Iskolában nyolcadikos, a félévi átlaga 4.85 lett. Elárulta, hogy az osztályfőnökétől, Ruff Dánieltől nagyon sok segítséget kapott ahhoz, hogy diákként és sportolóként is helytállhasson. Az emberfeletti teljesítményt 2018-ban az akadémia is elismerte, ekkor vehette át az Ocskay Gábor Alapítvány díját. Ezt annak – az adott évben kiemelkedő teljesítményt nyújtó – sportolónak ítélik meg, aki a tanulmányi eredményére is büszke lehet.

– Akkor a spanyol világkupa után jöhet a jól megérdemelt pihenés? – kérdezem, de csak mosolyog. Anyukája elárulja, ha nincs jégkorong, akkor TRX-edzésre jár Szabó Judithoz. Augusztusban pedig megkezdődik a felkészülés, vagyis a napi szintű ingázás. A kérdésre, hogy nyaralni azért elmegy-e a család, ismét mosoly a válasz. Zsuzsanna csak annyit mond, kérdezzem meg, ha választani kell egy tengerparti pihenés és a jégkorongedzés között, Zsigmond melyiket választja...

A szeme se rebben, pedig a jól meglőtt korongtól meghajlik a védőrács

A kérdést, hogy mikor tud gyerek lenni, Zsigmond láthatóan nem is érti. A jégkorong a mindene, a csapattagok a barátai. Sőt, válogatott kerettagként már más csapatok játékosaival is jó viszonyt ápol. Az ellenfelek is gyakran gratulálnak neki. Nem érzi úgy, hogy bármi is hiányozna az életéből. Annyit azért elárul, hogy a meccseken néhány másodpercre megengedi magának, hogy gyerek legyen. Amint felmegy a pályára, felnéz a lelátóra, és megkeresi az édesanyját és az édesapját. Aztán kizárja a külvilágot, és már csak a meccs számít.

Zsigmond rettenthetetlen kapus hírében áll. Előfordul ugyanis, hogy egy korong száznegyven kilométer/órás sebességgel közelít felé, ám neki a szeme se rebben. Azt, hogy a rettenthetetlen jelzőre rászolgált, a sisakja is jelzi, amelyen jócskán meghajlott a védőrács.