Nem csak a kitűnőre lehetünk büszkék

A tanévzárót kedd estére szervezték a sióagárdi iskolában. A településen alsó tagozat működik, az osztályok kis létszámúak, ezért akár hétköznapokról, akár ünnepről van szó, a szekszárdi Garay általános iskolához tartozó tagintézményben családias a hangulat.

Fejős Lászlóné tagintézmény-vezetőtől megtudtuk, mivel az anyaintézmény művészeti iskolaként is működik, itt is lehetőség van bekapcsolódni a képzőművészeti tagozat képzésébe, emellett a fiúk focizhatnak, a lányok táncolhatnak. A faluban ezen túl más lehetőségek is vannak: néptánc egyesület, bábcsoport működik és citerázni is lehet. Nem utolsó sorban pedig harminc tanulójuknak egyaránt tudják biztosítani a felzárkóztatást és a tehetséggondozást. Így nem csoda, ha kilenc kitűnő bizonyítványt, ezzel együtt harmincnégy tantárgyi dicséretet osztottak ki, magatartásból és szorgalomból pedig mindenki példás vagy jó. Nyilván ilyen eredményért nem jár szidás otthon sem.

De mi van akkor, ha a jegyek nem túl fényesek? Egyáltalán: tragédia-e ha nem kitűnő vagy jeles a bizonyítvány? Király Gabriella, a megyei pedagógiai szakszolgálat főigazgatója, klinikai szakpszichológus válasza erre a lényegében költői kérdésre egyértelmű nem.

A legfontosabb, hogy a szülőnek nagyon kell ismernie a gyermekét. Tudnia kell, mik a kvalitásai, mi érdekli, mennyire terhelhető és motivált. Elképzelhető, hogy ugyan a kognitív képességei nem éppen kiválóak, ám lehet, hogy másban, például a zenében, sportban tehetséges. Ha pedig ezeken a területen sikerélményei vannak, az önértékelése is pozitív irányba mozdul el. A szülőnek igenis feladata, hogy ne törje le a gyerek érdeklődését, hanem segítse törekvéseiben, tehetsége kibontakoztatásában.

Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a szülő mindig minta, példa. De mert úgy érezzük, hogy az iskolában mi is vizsgázunk szülőségből, hajlamosak lehetünk arra, hogy túl magasra tegyük a lécet. Ha pedig otthon vagy az iskolában a gyermekhez képest magas szintet állítanak fel, a teljesítmény-kényszer szorongást okozhat. A gyerekek, akárcsak a felnőttek, különbözőek, hiszen vannak kisdiákok, akiket ösztönöz a „magas léc”, és van, akiket ez lebénít. A szorongó ember pedig magába fordul, keveset beszél, gyakran borongós a hangulata, és romolhat a teljesítménye.

Hagyni kell a gyereket pihenni, játszani, különösen igaz ez a legkisebb diákok esetében. Már csak ezért sem megoldás a gyerekkel végigtanultatni a nyarat. Neki is joga van a pihenésre. Ráadásul kipihenten, feltöltődve jobban megy a tanulás is.

Azt is érdemes végiggondolni, hogy valóban az boldogul-e legjobban az életben, aki mindig mindenben kitűnő. Nem tragédia egy rosszabb jegy, egy közepes bizonyítvány. A szülő igenis ismerje el, ha a gyermeke szorgalmas, ha a korábbiaknál jobb jegyeket hoz, ha segítőkész és figyelmes másokkal. Természetesen azért ne dicsérjük meg, ha például rendszeresen elfelejti megcsinálni a házi feladatát. A bizonyítványt tekintsük útjelzőnek, amely segíthet annak meghatározásában, merre haladjunk tovább gyermekünkkel.