Hetvenhét éve érte a csapás a haderőt

A mínusz harminc–harmincöt fokos hidegben a Vörös Hadsereg az urivi hídfőből kiindulva áttörte a magyar védvonalat, aminek következtében a kétszázötvenezer fős 2. magyar hadsereg kötelékébe tartozó honvédek és munkaszolgálatosok közül mintegy százhuszonöt-százharmincezren estek el, sebesültek meg vagy kerültek fogságba, elevenítette fel Csillagné Szánthó Polixéna, Szekszárd Megyei Jogú Város önkormányzati képviselője.

Statisztikai adatokkal nem lehet kifejezni a mérhetetlen gyászt, fájdalmat. Kibeszéléssel, elmeséléssel enyhíteni lehetett volna, de a doni katasztrófa évtizedekig tabutéma volt, emlékeztetett.

A kilenc évvel ezelőtti megemlékezésen megjelent az akkor kilencvennyolc éves mözsi Doszpod József, aki azt mondta: „Kétféle ember volt a fronton: az egyik félt, a másik nagyon félt. Nem tudom, hogy bírtuk ki.”

Csizmazia Dóra, az I. Béla Gimnázium végzős tanulója vitéz Somogyvári Gyula A boldog szunnyadókhoz című versét mondta el. Fekete Zoltán római katolikus káplán nagyapja bátyjára, Fekete Lajosra is visszagondolt, aki gépkocsivezetőként volt ott a doni harcokban. Fogságba esett, ahonnan gyalog tért haza.

Többen is feldolgozták már a tragédiát

A 2. magyar hadsereg tragédiájának elsőként Nemeskürty István állított emléket az 1972-es Requiem egy hadseregért című könyvében. Majd Sára Sándor örökítette meg a megmenekülteknek és a szemtanúknak hiteles tapasztalatait a Krónika című filmben. A Tolna megyei 12. könnyű hadosztály katonáira Szabó Péter és Szilágyi Mihály emlékeznek Tolnai honvédek a Donnál című munkájukban. Pár évvel később jelent meg Aradi Gábor és Szabó Péter A tolnai hadosztály a Don-kanyarban című könyve. A január 10-ei rendezvényben a Magyar Nemzetőrök Országos Szövetségének katonai hagyományőrző tagozata és a Babits Mihály Kulturális Központ is közreműködött.

Borítókép: díszsortüzet hajtott végre a Honvéd Hagyományőrző Egyesület ifjúsági tagozata