Gera: ha nekem sikerült, bárki másnak sikerülhet

Gera Zoltán pályája pedig igazán példaértékű, tekintve, hogy milyen mélységet járt meg, és onnan milyen magasra jutott.

A hallgatóság által megismert történet kezdete mindennapos: átlagosnak mondható családba született Pécsen, bevallása szerint futball tehetségét édesapjától örökölte, gyermekként több csapatban is játszott. Aztán elváltak a szülei – kevéssé kíméletes módon –, amit nagyon nehezen dolgozott fel. Rossz társasághoz csapódott, elkezdett dohányozni, inni, játékfüggő lett, szipuzott és komoly balhékba keveredett, miközben az iskolát és a focit hanyagolta. Mint mondta, csak a szerencsén múlt, hogy nem került javítóintézetbe, vagy börtönbe. Ugyanakkor érezte, hogy ez az életmód nem vezet sehova, többször megpróbált belőle kiszakadni. Végül ez a hit révén sikerült neki. Édesapja megtért, és fiát is magával vitte a Hit Gyülekezete egyik istentiszteletére. Ekkor, 16 éves korában kezdődött el a változás, amely koránt sem volt egyszerű. – Idővel újrakezdtem a focit is, de mivel a szervezetemet jelentősen roncsolta a korábbi életvitelem, nem igazán hittem, hogy ezen a pályán még van keresnivalóm – mondta a 97-szeres válogatott labdarúgó. Egyik volt csapattársa azonban megtudta, hogy megváltozott, és segített neki.

Harkányban lépett újra pályára. Az első időszak nagyon küzdelmes volt, de elkezdett felfelé ívelni a pályafutása.

A beszélgetés folytatásában kirajzolódott a teljes profi karrier. Két év után a Pécsi Mecsek FC-hez került, ahol Róth Antal szép lassan beépítette a csapatba. Teljesítményére a Fradinál is felfigyeltek, 2000-ben már a zöld-fehéreknél játszott. A beilleszkedésben nagyban segítette Lipcsei Péter, valamint néhány csapattársa, és persze igyekezett játékával megszolgálni a belé vetett bizalmat. – Csank János fél évet szánt a csapatba való beépítésémre, de úgy alakult, hogy előbb kellett pályára küldenie. Az első meccsen sikerült gólt lőnöm, amit szaltóval ünnepeltem, az edző pedig fogta a fejét, mondván, hogy ezután már nem hagyhatja ki ezt a gyereket a csapatból – idézte fel emlékeit Gera. Méltatta Garami József edzői munkáját is, amely nyomán sikerült csapatjátékossá, középcsatárrá válnia. Arra is kitért, hogy ekkoriban ismerte meg feleségét, aki istentiszteleteken előtte énekelt a kórusban, és akit egy évig csak figyelt, nem mert megszólítani.

Nagy-Britanniába való igazolásáról szólva elárulta, annak idején álmodni sem nagyon mert volna arról, hogy egy angol csapatban játsszon, az élet mégis elé sodorta a lehetőséget. Ő pedig élt vele. A West Bromwich Albionnál nyújtott első szezonbeli teljesítménye nyomán az év angol csapatába is beválasztották. Később a Fulhamnél is remek időszakot élt át. Beszélt sérüléseiről, a Fradiba való visszatéréséről, válogatott szerepléseiről, arról is, hogy jelenleg hogyan telnek napjai. Hallgatósága egy percig sem unatkozott.

Kérdésre válaszolva azt is elmondta, milyen fontos szerepet tölt be életében a vallás. Ahogyan a Puskás Ferenc Stadion avatóünnepségén, búcsúztatása során is fogalmazott, ő Jézus Krisztusnak köszöni, hogy megmentette. Azok közül, akikkel kamaszkorában együtt lógott, ma jó páran börtönben vannak, jó páran az utcán élnek, és van aki már nem is él. Azért beszél életének erről a szakaszáról, mert hisz abban, hogy mindenhol van olyan ember, akinek ezzel segíteni tud, és ha neki sikerült, akkor bárki másnak is sikerülhet.

Persze a sikerhez több minden is kell. A fiataloknak megfogalmazott üzenetében hangsúlyozta, a tehetség önmagában nem elég, csak egy lehetőség, amely szorgalom, kitartás, akarás és lemondás nélkül mit sem ér. Ez pedig nem csak a futballra igaz, hanem az életre általában is: ha az ember nem elég kitartó, nem éri el a céljait.

A népes hallgatóság nagyon hálásan fogadta szavait, az egyesület, az önkormányzat, a helyi focicsapat, az egyházak képviselői is köszönetüket fejezték ki látogatásáért. Természetesen sokan kértek tőle aláírást, közös fényképet készítettek, sőt a gyerekekkel még egy kis focira is időt szánt a labdarúgó klasszis.

Példaképeket mutatnak a fiataloknak

A nagydorogi Roma Sportmotivációs Egyesület ötlete alig egy évvel ezelőtt született meg, mostanra pedig már bejegyzett szervezetként dolgoznak alapítói – Ignácz Imre ügyvezető elnök, Lakatos Lajos, Lakatos Gábor, Száraz István és Lakatos Zoltán – a céljaik megvalósításáért. Ez pedig elsősorban az, hogy a vidéki roma, hátrányos helyzetű fiataloknak alternatívát, példákat mutassanak, így motiválják őket. Mivel mindannyian egykori sportolók, ismerik a sport áldásos hatását, ezen keresztül próbálnak segíteni. Így jött az ötlet nem csak Gera Zoltán meghívásához, hanem korábban Böde Dániel labdarúgó sportmotivációs nívódíjához is. Megfogalmazásuk szerint egyesületük tevékenysége a következőkre terjed ki: a sport, a környezetvédelem, az egészséges életmód népszerűsítésére, az esélyegyenlőség javítására, a szabadidős lehetőségek biztosítására, hagyományőrzésre, a kulturális értékek megőrzésére, továbbadására.