A nyomás alatti alkotás nem mindenkinek megy

Az alkotás magányt, csendet, nyugalmat, elmélyültséget igénylő folyamat. Ennek ellensúlyozására az alkotó ember kitárulkozni is szeret. A képzőművész például kiállításokon mutatja be műveit. Ám most, a járvány miatt nincsenek kiállítások. Ki, hogyan éli meg ezt az időszakot?

Wessely Gábor

Három Tolna megyei képzőművészt kérdeztünk: hogyan töltik mindennapjaikat? Alkotni bőven van idejük, viszont a társas együttléteket hiányolják, kiállítások nincsenek, és a világjárvány miatt a nyári táborok megtartása is bizonytalan.

Freund Antal kőszobrászt egy szekszárdi Trianon-emlékmű elkészítésére kérték fel. A terv, a makett már megvan, de a kivitelezés halasztódik a veszélyhelyzet miatt. Elmaradt, illetve később tartják meg azt a fővárosi kiállítást is – a Stefánia Palotában – amelyre két szobrát beválogatták. A Koszorús Madonna és a Kakas (Le coq) egyelőre vár a közönséggel való találkozásra. Szülővárosában, Tolnán sem mozdul az ügye. Az ottani könyvtárnak felajánlott egy vörös márványból faragott bagolyszobrot. A mű kész, az elhelyezés egyelőre megoldatlan.

‒ Most egy mitológiai témájú szobron dolgozom – mondja. ‒ Tulajdonképpen nem is rossz ez a felkészülési, nyugis munkálkodásra alkalmas időszak nekem. De azért ne tartson sokáig!

Tóthné Szalay Ágnes sikeres alkotótáborok szervezője Tamásiban. A helyi katolikus középiskola kollégiumában kap szállást – Pécsi Gábor igazgató jóvoltából – a több megyéből érkező 18-20 résztvevő. A júniusi programra való előkészületek megtörténtek, a megvalósítás a járvány alakulásától függ. Minden évben gazdagítják néhány képpel az intézményt, s ezáltal a várost.

‒ Egyelőre magunknak festegetünk – mondja. ‒ Telefonon, interneten tartjuk a kapcsolatot egymással. Jobb időkre, kiállításokra várunk. Meg arra, hogy összejöhessünk, és tanulhassunk egymástól.

Biszák László a megyei képzőművész élet ismert alakja. Gyakori kiállító és nagy táborozó. De most két tárlata elmaradt – az egyik Szegeden, a másik a szülővárosában, Gyulán –, és az alkotótáborok is lefújáshoz közeli állapotban vannak.

‒ Húsz éve itthon festek – mondja. ‒ Ebben nincs semmi változás. Viszont a találkozások hiányoznak, a barátokkal való kávézgatás, a mozgásszabadság. Ez a feszkó az alkotókedvemre is kihat. Vannak, akiket inspirál a nyomás, én viszont akkor tudok igazán festeni, ha jó a széljárás, ragyogóan süt a nap, vagy szépen hulldogál a hó.