Udvardy György szentmisén kapta meg az érseki palliumot

Ferenc pápa június 29-én, Szent Péter és Pál apostolok ünnepén, a római Szent Péter Bazilikában megáldotta az elmúlt évben kinevezett metropolita érsekeknek szánt palliumokat. (Metropolitának nevezik azt az érseket, akinek saját egyházmegyéjén túl az egyháztartományt alkotó szomszédos egyházmegyék felett is van bizonyos kormányzati hatalma – a szerk.) A járványhelyzet nem tette lehetővé Udvardy György veszprémi érsek számára a római ünnepi szentmisén való részvételt, így Ferenc pápa a Szentszék magyarországi nagykövete által küldte el a palliumot. Az érseki vállszalag a Jó Pásztor alakját idézi, aki vállára veszi az elveszett bárányt, ugyanakkor a metropolitai hatalom jelvénye, és az Apostoli Szentszékkel fennálló közösség jele. A pallium kézzel szőtt fehér gyapjúsál, melyet középen kettéhasítva nyakba akasztanak. Csak liturgikus alkalmakkor viselhető a miseruha fölött.

A szombati ünnepen – amit a járványhelyzet miatt zártkörűen tartottak, és csak a Veszprémi Főegyházmegye papjai, diakónusai, valamint az érseki tartományhoz tartozó Kaposvári és Szombathelyi Egyházmegyét képviselő püspök, általános helynök vehettek részt, a hívek a videómegosztó csatorna és a városi televízió élő közvetítése által kísérhették figyelemmel – Michael August Blume apostoli nuncius e szavakkal helyezte a palliumot a főpásztor vállára: „Ez a pallium legyen számodra az Apostoli Szentszékkel való egység és közösség jele. Legyen a szeretet köteléke, az állhatatosság ösztönzője, hogy a hatalmas Istennek és a pásztorok fejedelmének, Jézus Krisztusnak eljövetelekor elnyerhesd a rád bízott nyájjal együtt a halhatatlanság és a dicsőség ruháját”. Az érsek esküt tett arra, hogy a legnagyobb gondossággal és hűséggel hajtja végre a püspökökre bízott apostoli feladatokat, vagyis Isten népének tanítását, megszentelését és kormányzását.

Udvardy György, a Pécsi egyházmegye korábbi püspöke, szentbeszédében Szent János evangéliumának 21. fejezete alapján (amikor Jézus feltámadása után megjelent tanítványainak, velük étkezett és háromszor megkérdezte Simon Pétertől, szereti-e őt) arról a pásztorról beszélt, aki elöl megy, friss vízhez, jó legelőre vezeti a nyájat, gondoskodik róla, megvédi mindentől. Így szereti Isten az ő népét. Jézus azt mondja, Ő a Jó Pásztor, aki életét adja a juhokért. Azt kérdezi tőlünk, szeretjük-e őt. Ez a beszélgetés Isten és az ember, a Pásztor és az egyház, az intézmény és a személy párbeszéde. A veszprémi érsek személyesen válaszolt: Szeretlek. Akarlak szeretni. „Szeretem a megtestesülésedet, emberségedet, istenségedet, az egyházadat, annak történetiségét, kultúráját, egyházmegyénket, papjaidat, híveidet. Tanulni akarok a kicsinyektől, szolgálni az egységet” – mondta. A pásztorolás jelenti a készséget a küzdelemre és az éberségre. Éberen kell figyelni a nyájat, a küzdelem is elválaszthatatlan a Krisztus-hittől. A pásztor feladatához hozzátartozik az öröm és a derű. Az érsek örömmel válaszolt Jézus kérdésére: „Szeretlek, Uram”.

Az ünnepi szentmisén közreműködött a bazilika Szent Mihály kórusa, Zsilinszky Cecília vezényletével.