Bálint a harangok szerelmese, hiszen még a hangjukat is érti

Molnár Bálint nemcsak hallgatja, de javítja is a harangokat. A fiatalembert különös hobbijáról kérdeztük.

– Honnan jött, mikor kezdődött a vonzalma a harangok iránt?

– Nagydorogi születésű vagyok, itt élek a családommal – mondja Molnár Bálint. – Ez a téma már kis koromban is foglalkoztatott, sokszor megkérdeztem a nagypapámtól, hogy mi üti meg a harangokat negyedóránként, mi mozgatja a toronyóra mutatóit. Ezzel a kérdéssel egy jó pár évig nem foglalkoztam, aztán amikor 11 évesen elhatároztam, hogy a középiskolában elektronikát szeretnék majd tanulni, akkor újra előjött ez az érdeklődés. Hamarosan kiderült, hogy Sebestyén-Molnár Árpád, az akkori helyi katolikus plébános is osztja lelkesedésemet a harangok iránt. Jó érzés volt olyan személlyel beszélgetni a harangokról, s azok villamosításáról, aki ért hozzá.

Az első komolyabb munkámat tizennégy évesen végeztem el nagypapám segítségével. Szeretem levideózni a harangokat működés közben, van egy Youtube­-csatornám, ahová szerkesztés után feltöltöm a felvételt. Néhány évig a korom miatt anyukám szervezte le a harangtúrákat, és mivel akkor még egyedül nem engedtek volna fel, többnyire anyukám jött fel velem a toronyba.

– Említette, hogy harangok javításával is foglalatoskodik, ez mit jelent, hogyan lehet javítani a harangok hangján?

– Ez azt jelenti pontosan, hogy a harangok elektronikus és mechanikus részeit modernizáljuk, felújítjuk, így a harang visszakapja a természetes hangzását. Régen a ’60-as évektől a ’90-es évekig a harangok nyelvét lekötötték egy rugóval vagy súllyal, és kicsi szögben, egy higanykapcsolós, húzómágneses rendszerrel lengették.

Mi az ehhez hasonló elavult rendszereket váltjuk ki mikroprocesszoros, lineáris motoros berendezésre, amelynél a harang sokkal jobban meg van lengetve, illetve a harangok nyelvét sok esetben nem kell lekötnünk – így a harang teljesen úgy szól, mintha a Jani bácsi húzná kötéllel, és a harang repedésének esélye minimális. A toronyba való feljutás néha nem egyszerű, mert sok helyen foghíjas létra vagy lépcső vezet fel, vagy hiányos a padlózat, és gyakori, hogy nem takarítják a templomtornyokat a denevér- és galambürüléktől.

– Úgy tudom, van egy mentora – róla is beszéljen, ki ő, mióta javítja a harangokat? Egyáltalán hány harangjavító van hazánkban? Ez egy szakma, hol lehet ezt megtanulni?

– Nekem több mentorom is van, legfőképp a két nagypapám. Kicsi koromban folyton a műhelyekben sertepertéltem körülöttük. Az egyik nagyapám villanymotortekercselő-elektrolakatos, nagyon gyakorlatias, sokoldalú személyiség. Kezdetektől sokat segít a villamos készülékek gyártásában, és más munkálatokban is. Gyakran megjárta velem a templomtornyokat is.

A másik nagyapám lakatos, hegesztő, így ő a mechanikai munkákban segít, illetve Kajos István veszprémi, és Konkoly József budapesti harangvillamosítóktól is sok segítséget, tanácsot kapok. Hazánkban jelenleg tíz-tizenkét szerelő dolgozik. Ma ez nem elterjedt foglalkozás, erre külön iskola nincs, ezt magamnak kellett megtanulnom, mivel ez az elektronikának egy nagyon kicsi szeglete.

– Bálint, ön még diák, hol tanul, és ha végez, mi szeretne lenni?

– A középiskolai tanulmányaimat Pakson az ESZI-ben (energetikai technikum) végzem, jelenleg 11. osztályos tanuló vagyok, elektronikát, elektrotechnikát tanulok. Az iskolában is a gyakorlati tanáraimtól sok támogatást kapok, amiért nagyon hálás vagyok. Nem tudom elképzelni, hogy valaha egy irodába dolgozzak majd. Terveim szerint harangvillamosítással, toronyóra-készítéssel szeretnék foglalkozni.

– A barátai, osztálytársai mennyire ismerik a szenvedélyét?

– A közvetlen környezetemben mindenki tudja, hogy érdekelnek a toronyórák és a harangok. Van, aki furcsállja ezt, de egyébként elfogadták az ez irányú érdeklődésemet. A legjobb barátaim szintén műszaki beállítottságúak, így sok mindent meg tudunk vitatni velük szakmai kérdésekben. A családom teljes mértékben mindig elfogadta és támogatta a hobbimat. Csak az volt a kikötés, hogy ne menjen a tanulás rovására. Van egy 12 éves húgom, akinek nem meglepő, ha a szobámból harangszó hallatszik ki, vagy ha szerelek valamit. Természetes neki, mert nálunk a családban mindenki műszaki beállítottságú. A két nagypapám és apukám is. Anyukám azt szokta mondani, hogy a szerelés a véremben van.

Toronyórákat is szívesen villamosít

Ezen kívül, ha ezt külön említhetem, akkor a toronyórák villamosítása a másik nagy szenvedélyem – meséli a fiatalember. Egy toronyórában picit több a mechanika és kevesebb az elektronika, mint a harangban, de számára ugyanúgy érdekes ezeknek a működése is. Az első óráját több éve javította, melyet sok másik követett. Egy ingás óránál ma ez is már lényegesen más, primitívebb, nem véletlenül mondják az órások: a toronyóra nem óra, mert nekik szervizkocsi kell, hogy ki tudjanak menni egy helyszínre, és villamosítani egy toronyórát. Nagy gépekkel, nehéz szerszámokkal dolgoznak. Bálint emellett szeret horgászni, és nagyon érdekli a kútfúrás is.

Van különbség

Molnár Bálinttól azt is megtudtuk, hogy a harangok hangjai között bizony van különbség. Ezeket ábécés hangokkal jelölik. De még az ugyanolyan ábécés hangú harangok sem egyformák, olyannyira, hogy egy öntő két ugyanolyan harangja közt is van különbség. Ez a szakmájuk egyik szépsége.

Borítóképünkön Molnár Bálint