Újra kifaragták Petőfi négyökrös szekerét

A négyökrös szekér kifaragásával Petőfi Sándornak állítanak emléket, aki ilyen járművön utazott egy nyári estén Sass Erzsikével Uzdról Borjádra, s az úton csillagot választottak, majd a költő megírta a magyar irodalom egyik legszebb szerelmes versét.

Tizennégy ember két hétig dolgozott, s elkészült az emlék. A négy fából faragott jószág meg a szekér évtizedekig állt az uzdi iskola udvarán, aztán, akkortájt, mikor a falut Sárszentlőrinchez csatolták, nyoma veszett. Markolóval elvitték, elégették, szemétre dobták, a szájhagyomány őriz erről több történetet.

S miközben a kis falunak az emléke is kezdett halványodni, a hajdani uzdi diákok szerveződni kezdtek. Megalakítottak egy baráti társaságot, mert felnőtt fejjel egyre jobban érezték, tudták, nem akármilyen volt iskoláskoruk. Hogy Renkecz József tanító úr nemcsak iskolát varázsolt nekik egy romos épületből, hanem olyan tudással, emberséggel tette őket gazdagabbá, amely meghatározta egész életüket.

Megtanította őket a múlt tiszteletére is, hisz ő is őrizte, gyűjtötte a lassan megsemmisülésre ítélt, a feledés homályába vesző, eleinknek egykor oly fontos tárgyi emlékeket, hagyományokat. Így lett egy közel kétezer tárgyból álló gyűjtemény, amely sokáig ott volt a régi iskolában, csak az később, mikor azt ifjúsági szállóvá alakították, azokat elvitték. Ezért az Uzdi Diákok Baráti Társasága és a Sárszentlőrinc–Uzdért Egyesület tagjai elhatározták, kezelik és megőrzik, hogy az, mint Renkecz József Helytörténeti Gyűjtemény, látogatható legyen.

Aztán jött az újabb ötlet – a ma már Tengelicen élő Kászpári Károly fejéből pattant ki –, hogy meg kéne újra faragni a négyökrös szekeret. Gondolták, majd pályázaton szereznek pénzt rá, de végül úgy döntöttek, inkább összeadják, mert így – mint mondták – egészen az övék.

A faanyag nagyobbik részét, a majd egy méter vastag, hét méter hosszú, lábon száradt tölgyet ajándékba kapták a sárszentlőrinci Töttősi Jánostól. Azt, meg a négy jókora akáctörzset elvitték Horváth István fafaragóhoz Kistormásra. Ott lassan kibújt a farönkből a négy ökör és a szekér is, és míg az ötletgazda, Kászpári Károly a történést feleleveníti, sok dolog kiderül a régi iskoláról.

Hajdan, a múlt század hatvanas éveinek elején, mikor már rég nem imádkoztak az iskolában, volt egy apáca tanító, Reis Terézia, akivel úgy kezdődött a tanítás minden alkalommal, hogy „Hazádnak rendületlenül”, s az osztály elszavalta a verset. Mert ezt a nemzeti imát nem lehetett betiltani. Ez azóta is bennük él, s talán ez is erősíti a régi falu, iskola s a hajdani tanítóik iránti vonzódást, hogy minden évben, sőt évente többször is összejönnek a távolra került diákok is: örülni egymásnak, az emlékeknek, hogy tehetnek és tesznek is hajdani iskolájukért, falujukért.

Tervezték, március 15-én együtt felavatják, csak hogy a vírus közbeszólt. Az ünnep azonban nem marad el, és az örök diákok már azon törik a fejüket, hogy az ökrök fölé egy fészert csinálnak. A kivágott fának ugyanis nagy ellensége az eső, a hó, a fagy, ők pedig azt szeretnék, hogy ez az új fogat akár századokon át álljon, hirdesse a költő és az uzdi iskola emlékét. Csinálnak a fészer oldalán egy üzenőfalat is, mert sajnos vannak sokan napjainkban, akik semmit nem tudnak a szekérről, a költőről is keveset, s nem érdekli őket a múlt.

Kászpári Károly beszélt még arról, hogy manapság már nem divat a hajdani iskola emlékének őrzése. Bár vannak lelkes tanárok, akik nyaranta táborokat szerveznek a helybéli gyerekeknek, két év óta Uzdon is. Talán, mondja, lesznek követőik, akik majd őrzik a múlt emlékeit.

A mostani polgármester állítja, hogy ők, akik találkoznak nem az öreg diákok, hanem az „örök” diákok. Egy, ma paksi tanárnő, Pincési Zsuzsa pedig azt mondta, az erő, amely összetartja, s a motor, amely mindig új tettekre ösztönzi a csapatot az az uzdiság. Hogy odatartozónak érzik magukat.

Szekszárdon járt a négyökrös szekér

Másfél évszázaddal Petőfi és Sass Erzsike utazása után Renkecz József, az uzdi iskola legendás igazgatótanítójának ötlete nyomán faragták ki fából a négyökrös szekér mását – tucatnyi ember dolgozott rajta egy héten át egy fafaragó táborban -, ám a szoborcsoport később eltűnt. Az egykori uzdi diákok közadakozásából újra elkészült a fogat, amelynek ökreit szerdán egy teherautó platóján hozták el a 92 esztendős tanító, Renkecz József Béri Balog Ádám utcai otthona elé (lásd képgalériánkat).

Borítóképünk: Kászpári Károly és Horváth István a készülőben lévő faragvánnyal