2021.05.23. 07:00
Bíznak a jövőben, ezért teszik az önként vállalt feladatukat
Jeles ünnep nélkül ugyan, de nagyon fontos és izgatottan várt eseményként élelmiszersegély-csomagokkal látta el a rászorulókat a Máltai Szeretetszolgálat önkéntes csoportja Dunaföldváron. Ebből az alkalomból beszélgettünk Jákli Viktorral, a szervezet vezetőjével.
Jákli Viktor, a Máltai Szeretetszolgálat önkéntes csoportjának vezetője Fotó: Balogh Tamás
– A tavaszi segélyosztást hogyan bonyolították le?
– Erre az időszakra egy jelentős, háromszáz rászorulót érintő segítségnyújtást terveztünk. Az adományok egy részét húsvétra már át tudtuk adni. Ezúttal is az elsőhöz hasonló tartalommal: alapvető élelmezési nyersanyagokkal, tartós élelmiszerekkel, például füstölt áruval, zsírral, burgonyával és tartós tejjel is elláttuk őket. A még rendelkezésre álló mennyiséget most vehették át az arra jogosultak – mondja Jákli Viktor. – A két időpont közötti szünetet a bennünket is érintő covidos megbetegedések és más, rajtunk kívül álló okok miatt kellett tartanunk.
– Akár az előző csoport is sorba állhatott volna, hiszen az akkor nekik adott kis készlet már nyilván elfogyott!
– Ez biztosan így van, de mi nem törekedhetünk a rászorulók folyamatos ellátására, hiszen az számunkra megoldhatatlan feladat lenne. Ezek a mennyiségek egy-egy rövidebb időszakra jelentenek megoldást a számukra, és arra szeretnénk sarkallni őket, hogy gondoskodjanak a saját megélhetésükről, legyenek önállóak, mert amikor a máltás csomag tartalma elfogy, akkor is meg kell élniük.
– A munkalehetőségek?
– A tavaszi időszakban már megkezdődnek az idényjellegű mezőgazdasági munkálatok, amikben munkavállalóként ők is részt vehetnek. Először a metszéssel, majd a még a napjainkban is folyó zöldhagyma-betakarítással és -csomózással, aztán szépen sorban következnek a talajmunkák és a gyümölcsbetakarítások is. Szükség esetén tanácsot is tudunk adni ahhoz, hogy könnyebben találjanak munkalehetőséget maguknak. A mezőgazdasági munkákhoz való ismereteket a gazdától könnyen és gyorsan el lehet sajátítani, és a legtöbben értenek is az efféle tevékenységhez. Meg tudják csinálni, ha kedvük van hozzá. Az alkalmazásuk feltétele a napi bejelentés, ami ötszáz forintba kerül, és ehhez még hozzájön a munkabérük. A gazda hamar kiszámolja, hogy az illető „megéri-e a pénzét”! Kimondhatjuk, hogy aki akarja, megoldhatja a megélhetését, akár ezekből az idényjellegű munkákból is.
– Könnyű az önkéntesek toborzása?
– Elég régi problémánk az utánpótlásunk biztosítása. Az önkéntesek jó része már a nyugdíjkorhatárt elérőkből, vagy az azt meghaladókból áll. Rájuk föltétlenül számíthatunk, és túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy szinte fáradhatatlanul, óriási szívvel végzik ezt a sokrétű munkát. Nehéz megtalálni, hogy ki, miért tart velünk, de hidd el, hogy az itteni jó cselekedetek visszatükröződnek a magánéletükben is. Feltöltődnek, mert ebben a munkában is megtalálják a sikerüket. A ma itt dolgozó hölgyek közül az egyik a permetezésből érkezett, és amikor itt végez, hazatér és folytatja. A másik a férjét gondozza, de az itt töltött időre magára hagyta. Nyugdíjasok, de mindegyiknek megvan a maga otthoni elfoglaltsága, amit félretesznek, amíg az itteni munkával foglalatoskodnak.
– Ismét nagy eseményre készülnek…
– Jelentős eseményre készülünk, ami a székházunk átadó ünnepsége lesz, ezt május 30-án szeretnénk megtartani. Ez az épület a város tulajdona, de egy megállapodást követően a Málta használhatja. Korábban általános iskola volt, még előbb az apácák működtettek benne hasonló intézményt. Az évszázados épület egyik szárnya mostanra kívül-belül új köntöst kapott, és a benne folyó munkához is lényegesen megjavultak a feltételek. Az eseményre jelentős személyek megjelenését is várjuk, akiknek a jelenlétében szeretnénk fölszentelni ezt az intézményt.
– Milyen az együttműködés a hivatásosokkal?
– Azt mondhatom, hogy jó harmóniában tudunk együttműködni a Lipták Tamás által vezetett helyi Támogató Szolgálatunkkal. Ők a tanoda működtetése mellett az előbb említett felújítás során is hatalmas munkát végeztek. Egy különleges dolgot, a korábbi gyakorlókert újraélesztését is magukra vállalták. Itt sok olyan gyermek ismerkedhet meg a kertészkedéssel, akinek arra egyébként nem lenne módja. Ez az ismeret a későbbiek során akár kenyérkereseti lehetőséghez is juttathatja őket. Mi már a hatvan évünkkel túl vagyunk a delelőn, de Tamás például feleannyi idősen mindenképpen a jövő embere. Remélem, hogy az ő generációja az idők végtelenségéig élettel tudja majd megtölteni ezeket a falakat.
A személyes példa fontos
– Dunaföldváriként a legtöbb rászorulót személyesen is ismerem, ahogy az életútjukat is, ami idáig vezette őket. Engem is megindítanak a nehéz, szomorú történetek, és ahogy a többiek, úgy én is megpróbálom a legtöbbet tenni a rászorulókért. Emellett a támogatója is vagyok az akcióinknak. Nekem is van civil foglalkozásom, ami meglehetősen sokrétű elfoglaltságot ad, és ahhoz, hogy itt is helytállhassak – mondjuk úgy –, jól kell beosztanom az időmet, amit soha nem számolok…
Föltétlenül szükség van arra, hogy a fiatalabb generációt is megnyerjük erre a nagyon fontos tevékenységre. A nevünkben is szerepel, hogy önkéntesek vagyunk, a munkánkat anyagi ellenszolgáltatás nélkül, a hitünk és a meggyőződésünk alapján végezzük. A jelmondatunk: „A hit védelme és a szegények szolgálata” is erre utal. A toborzásunkhoz a média nyújtja a legnagyobb segítséget azzal, hogy bemutatja az általunk végzett tevékenységet, így aztán, aki kedvet érez hozzá, könnyen megtalálja a hozzánk vezető utat.