Imádság háború után: óvatos derűlátás a szabadulás ünnepén

Bőven elmúlt már a klasszikus ebédidő május első szombatján, de a szálkai Horog Étterem teraszán még viszonylag sok vendég merült el ráérősen a gasztronómiai élvezetekben. Szálka persze pont nem az a hely, ahol bármit is el kellene kapkodni. Ellenkezőleg: érdemes kiélvezni azt a különleges miliőt, amellyel a gyönyörű környezetben fekvő falu rendelkezik. Pláne, ha fényesen süt a nap, még nem izzaszt a meleg, és a szigorú járványügyi korlátozásokkal terhelt hónapok után végre ki lehet mozdulni: egy vendéglő teraszán ücsörögve múlatni az időt – maszk nélkül, társaságban.

Így aztán az idei május elseje inkább a „felszabadulás” ünnepe volt, nem a munkáé. Szálkán az ünnepi hangulat nem euforikus vendégtömegek már-már hisztérikus rohamában mutatkozott meg, jóval inkább a békés derűben. Visszafogott, kulturált pezsgés a harsány pezsgődurrogós nyüzsgés helyett. Hivalkodásmentes elegancia vidéki bájjal, rikító színek helyett bársonyos zöldbe öltöztetve. Ami a megye egyik legkedveltebb turistacélpontjának a lényege.

Sok ember sokat tett azért az elmúlt években, hogy Szálka ilyenné váljon. Köztük van Csillag Sándor is, egyike azoknak, akik jelenleg a legnagyobb felelősséget viselik a település imázsáért. Az utóbbi években ugyanis a Host Unit Group ügyvezetőjeként ő irányítja a falu legemblematikusabb vendéglátó helyeit: a község főterén a Horog Éttermet, a vele átellenben levő Trófea Éttermet, a Lajvér Borbisztrót és Borhotelt, valamint a Horog Étterem tavaly indult „kihelyezett” foodtrack egységét, a Vonóhorgot.

Tavaly nyáron, a járvány első hulláma után még kiemelkedő turisztikai szezont produkált Szálka. Az ősszel másodszor is elrendelt korlátozások viszont sokkhatást váltottak ki a helyi idegenforgalom szereplőiből. A faluban januártól március-áprilisig békeidőben sincs jelentős vendégmozgás – ám idén ez nullára csökkent. Novemberben viszont a borturizmus, decemberben a céges és a családi rendezvények jelentős forgalmat biztosítanak, így e két hónap teljes kiesése már nagy érvágást jelentett.

A kardjába azonban senki nem dőlt. Sikerült megtartani a közel harmincfős alkalmazotti gárdát, a kényszerű leállás során pedig olyan dolgokra is jutott idő, amire egyébként nemigen. Sok kisebb-nagyobb felújítást, korszerűsítést végeztek el, a munkatársak szakmai tréningeken vettek részt és közös programokat tartottak, amelyeken jobban megismerhették a térséget és egymást is.

Ilyenformán a járványidőszaknak voltak előnyei is. Csillag Sándor szerint azonban az egyik legfontosabb tanulság, hogy a pandémia során a nagyvárosi léttel szemben felértékelődött a kisebb települések biztosította környezet: a vidék az őt megillető helyre került.

A szekszárdi származású cégvezető ezt nem csak a munkája során tapasztalja, hiszen több mint tíz éve él családjával Szálkán. Úgy látja, vidéken a mostani nyitás adta lehetőségeket is felelősségteljesebben, ezért óvatosabban kezelik, mint a nagyvárosokban. Ez a mentalitás is hozzájárul ahhoz, hogy Szálka egyre népszerűbbé válik, a turisták körében is, a környező városoktól az Alföldig, Budapesttől Szegedig. Előfordul az is, hogy a Balaton helyett választják Szálkát: a páratlan természeti környezetben van lehetőség erdőt járni, strandolni és horgászni is.

A kulturális értékek mellett a gasztronómia és borkultúra is kiemelkedő. Az „egynapos” turisták éppúgy találnak programot, mint akik hosszabb időre érkeznek. A falu ugyanis az utóbbi években az igényes szálláslehetőségek terén is nagyot fejlődött. Immár több mint húsz szállásadó tevékenykedik egymással együttműködve: nagyjából háromszáz vendég tud megszállni egyszerre a településen.

A forgalom növekedése bizonyos szempontból örvendetes, ugyanakkor fokozott felelősség a helyi turizmus fenntarthatóságának biztosítása. Többek között olyan lépésekkel, amelyek a természet terhelését mérséklik, kompenzálják. Csillag Sándorék cégének munkatársai például a környék egyik ikonikus kulturális értéke, a néhány éve újjáépített Mausz (Mayer) kápolna környékét tették rendbe a kényszerű leállás hónapjaiban. Megtisztították a területet a szeméttől, kőszórással sármentesítették a mélyebb talajú részeket, rendezték az elvadult növényzetet, padokat, szeméttartókat helyeztek ki, védőkorláttal látták el a kápolnadomb meredek déli oldalát. A kápolna környéke pedig a korábbinál is népszerűbb hellyé vált. Amit május első napján is tapasztalni lehetett.

Hogy a most konszolidálódni látszó helyzet után mit hoz a jövő, senki nem tudja. Tavaly májusban is lehetett bízni abban, hogy nem lesz újabb járványhullám, aztán mégis lett. Csillag Sándor viszont alapvetően optimista. Azt mondja, legrosszabb esetben majd ugyanúgy meglepődik, mint tavaly ősszel. De úgy érzi, amiért évek óta dolgoznak, annak előbb-utóbb meglesz az eredménye.

Hogy tovább tudjunk lépni

Hajdan, a nagy pestis- és kolerajárványok elmúltával mementóként, vagy éppen hálaadásképpen, számos keresztet állítottak a településeken, utak mentén. Csillag Sándor kezdeményezésére a mostani Covid-járvány emlékére, lakossági adakozás révén is áll már egy kereszt a falu főterén. A helyben lakó Tövisháti András szobrászművész alkotását eredetileg húsvétkor szentelték volna meg, de éppen a járvány miatt az avatásra majd csak később, pünkösdkor kerülhet sor.

Amint az mindenki számára érzékelhető, a mostani járvány mérséklődésében az isteni gondviselés mellett jelentős szerepet játszik az emberi tudás és az ezen alapuló cselekvés is. Ennek megfelelően a kereszt talapzatán az alábbi szöveg olvasható: „Óvjon minket e kereszt által Isten kegyelme, hogy a világban észlelhető bajoktól bénultságunkban tovább tudjunk lépni.”

Borítóképünkön: Rendbe tették a Mausz kápolna környezetét