Újra együtt volt a régi vegyi sugárfelderítő század

Ők, az egykori Magyar Néphadsereg egyetlen önálló vegyi sugárfelderítő századának volt katonái, öt évvel ezelőtt alakították meg a Szegzárd Veterán Vegyészek Baráti Társaságát, amelyhez már más alakulatok tagjai is csatlakoztak. Most nézték meg a század megalakulása 60. évfordulójára készült, a kerítésre feszített molinón a régi fényképeket, idézték a múltat. A laktanyából már csak a kerítés egy darabja maradt. A régi épületek helyén iskola, üzletközpont, meg a majd épülő tudásközpont évekkel ezelőtt lerakott alapköve áll.

A század tagjai délcegen, de már rég deres fejjel idézték a katonaéveket. A gázálarcpróbát, amikor a sátorban kellett gázálarcban felsorakozni, ahova bedobtak három könnyfakasztó gránátot, s akik nem rendesen tették fel a gázálarcot, vagy, hogy könnyebben lélegezzenek, kivették a pillangószelepet belőle, cudarul pórul jártak. De megtanulták egy életre, hogy azzal csalni nem szabad. Vagy mikor Kakasdról lekésve a buszt, hogy a takarodóra beérjenek, egy lisztszállító teherautót stoppoltak, s a platón állva-ülve a menetszél egy lyukas zsákból rájuk fújta a port, így a laktanyában mint fehér szellem jelentkezett a tíz katona. Aztán, hogy télen, kegyetlen hideg hóban aludtak, a kánikulában meg teljes felszerelésben mentek kimutatni a mérgeket, és mikor a FUG-gal, a ma a század jelképének is számító páncélozott Vegyi Sugár Felderítő Úszó Gépkocsival egy éjszakai riadókor a falon át mentek ki a laktanyából.

A csapat ezután a Babits Mihály Kulturális Központhoz vonult. Ott ugyanis hangverseny várta a régi katonákat. A barátság jegyében a Kispesti Obsitos Fúvószenekar adott koncertet tiszteletükre. A honvédség nyugdíjas katonazenészeinek ötlete alapján bő tíz éve alakult együttes – indulóktól a slágerekig, ízelítőt adva a zeneirodalom legjavából – szórakoztatta a rég leszerelt katonákat. Közben, mert civilek napja lévén még seregnyi rendezvény volt a város központjában, nagyra nőtt a hallgatótábor, s hatalmas taps köszönte meg a szép zenét.

A Szegzárd Veterán Vegyészek Baráti Társasága tagjainak mostani találkozója, miként a korábbi négy is, ebéddel folytatódott a Heinek Ottó Közösségi Házban. A nemrég tisztségében újra megerősített elnök, Szikora Mihály nyugállományú ezredes, aki hatvan éve, fiatal tisztként parancsnoka lett a megalakult nem akármilyen századnak, itt beszélt a régi fiúkról.

Különleges csapat volt, feladata miatt is, és azért is, mert nagyszerűen tudtak együtt dolgozni. Bíztak egymásban, segítették egymást, összetartó gárda volt. Bizonyítja ezt, hogy ma, több mint ötven év után is keresik egymást, jól érzik együtt magukat.

A kellő csibészség hajdan is megvolt bennük – folytatta –, de mindig tudták, mi a kötelességük, s ami szintén nagyon fontos, mindig vigyáztak egymásra.

A század 1973. október végén megszűnt. Utánpótlás nem volt, ezért nyitottak a vegyvédelmi zászlóaljnál szolgálatot teljesített katonák felé is, és ez a Vegyi Sugár Felderítő Találkozó már közös ünnepük.

Borítókép: A régi katonákat hangverseny várta a Babits-kulturális központ előtt