Ars poeticája szerint nyitott minden kihívásra Nagy Tamás

Mérnök édesapja műszaki pályára szánta, Nagy Tamás azonban csak a hangzásában hasonló művészi, egészen pontosan tervezőgrafikus művészi hivatást választotta. Míg az előbbit cseppet sem érezte magáénak, utóbbi területen minden olajozottan ment, gond nélkül vette az akadályokat, sorra jöttek az elismerések. Már általános iskolás korában pályázati sikerek sora, s egykori rajztanára, Kanczler István – aki különóráin bevezette egyebek mellett az akvarell rejtelmeibe – is ebbe az irányba terelte. Tamás Pakson nevelkedett. Az akkori Móra Ferenc Általános Iskolából a Pécsi Művészeti Szakközépiskolába, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemre vezetett útja. Diplomáját 2008-ban vette kézbe. Azaz diplomáit, mivel a tervezőgrafikus művész mesterdiplomával együtt művészeti rajz és művészettörténet szakos tanári végzettséget szintén szerzett. Doktori tanulmányait a Pécsi Művészeti Karon 2012-ben kezdte meg, témája „A tervezőgrafika határterületei – képalkotó tipográfia”.

Még mielőtt ennyire előreszaladnánk, gyermekkorára visszatérve kiemeli, hogy szüleitől rengeteg támogatást kapott. A középiskolás és egyetemi évekből is nagyon szép emlékeket őriz. A középiskolában nagyon erős volt a rosta, a legnépszerűbb az általa is megjelölt alkalmazott grafika szak volt. Tamás egyike volt a sikerrel felvételizőknek akárcsak négy évvel később az egyetemre. A pécsi művészeti nagyon erős iskola volt, s egyben valódi szakmai műhely, ahol stabil szakmai alapokat kaptak. Már másodévesen komplex tervezői feladatokon dolgoztak, miközben igazi kultúrközegben teltek a középiskolás évek. – Zenészekkel, táncművészetisekkel laktunk együtt a kollégiumban, az iskolában beleláttunk más művészeti ágak – ötvös, keramikus, szobrász – kulisszáiba is – emlékszik vissza. Mint elmondta, a budapesti művészeti egyetemen egyrészt megtalálta azt az elméleti és szakmai képzést, ami közel áll hozzá, másrészt egy hasonló nyitottságú impulzív, multikulturális közegbe került. Ez idő tájt felmerült benne, hogy festészetet tanul, de végül maradt a biztosabb jövőképet ígérő tervezőgrafika mellett azzal együtt, hogy volt lehetősége festészettechnikai kurzusokra is járni. Erős volt a művészeti anatómia képzés, lehetett más művészeti ágakban kalandozni, elmélyülni, művésztelepekre járni, kiállításokon részt venni. Ezekkel a lehetőségekkel élt is, akárcsak a pályázati, bemutatkozási lehetőségekkel. Mire az egyetemi tanulmányai végére ért, megismerték, bevezette a piacra vállalkozását.

– Budapest nagyon inspiráló volt, belekerültünk a művészeti vérkeringésbe, minden második este nyílt valamilyen kiállítás – mesélte. Mint hozzátette, hasonlóan inspiráló közeg fogadta a spanyolországi Valenciában, ahol Erasmus ösztöndíjjal tanult fél évet. Nemcsak kellemes, hanem nagyon hasznos is volt betekinteni e globalizálódó szakma rejtelmeibe egy olyan országban, ahol teljesen más az életszemlélet, a ritmus, kevesebb a feszültség. Nem csoda hát, hogy felmerült, akár ott is lehetne élni, alkotni.

Végül nem Valenciában és még csak nem is Budapesten telepedett le Tamás, hanem Fadd-Domboriban. Ez utóbbihoz köze volt egy éles fordulatnak, ami hivatásában következett be, illetve annak, hogy párra talált, akivel közös jövőt álmodtak.

– Nagyon sok volt a megrendelés tervezői feladatokra, miközben doktorandusz óraadóként tanítottam Pécsett a PTE Művészeti Karon és Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, ezt egyszemélyes vállalkozásban már nem lehetett bírni, így eljött a kényszer, hogy vagy csapatot kell építeni, vagy valami mellett elköteleződni – idézte fel. Ekkor érkezett a megkeresés a Paks II. projekt kommunikációs vezetőjétől. Az, hogy egy ilyen, stratégiai feladattal megbízott cég arculatát felépítheti, erős szakmai kihívás volt számára, így igent mondott. Két év után – már Melindával, akivel 2018-ban kötöttek házasságot –, úgy ítélték meg, hogy az ingázás Budapest és Paks között nem tartható tovább bármennyire szeretik is a fővárost.

– Szerencsés helyzet volt, hogy Fadd-Domboriban rátaláltunk egy házra. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy szebb és jobb legyen – fogalmazott, hozzáfűzve, hogy otthonuk a nyugvó pont, ahova három évvel ezelőtt kislányuk, Anilla is megérkezett. Tamás elárulta, hogy nagyon büszke Melindára, aki lélekgyógyász, nemcsak a magánéletben szövetségese, hanem a munkában is találnak kapcsolódási pontokat, ösztönzik, segítik egymást. A nyüzsgő életet sem hagyták maguk mögött, szívesen és gyakran utaznak, de helyben, s a megyében is remekül feltalálják magukat.

Munkájára visszatérve azt is elárulta, hogy művészként hivatali rendben dolgozni nem egyszerű feladat, de kárpótolja az, hogy folyamatosan tartogat számára új kihívásokat. Ilyen volt a cég standjának tervezése csakúgy, mint a társaság lapja, ami tavaly indult újtára az általa szabott köntösben.

Határterület

Nagy Tamás művészi ars poeticaja szerint nyitott szinte bármely tervezőgrafikai kihívásra. Legyen az nyomtatott kiadványok tervezése, webdizájn vagy multimédiás tartalom. A kedvenc területe – ha van ilyen – a logó- és arculattervezés. Szeret mindent kipróbálni, több technikát vegyíteni, hagyományos megoldásokat újakkal ötvözni. Érdeklődése fókuszába a tervezőgrafika határterületei, a képalkotó tipográfia került, diplomamunkája egy kalligrafikus betűtípus tervezése volt. A határterület ez esetben annyit tesz, hogy a betűk hanghordozó tulajdonsága háttérbe kerül, képpé alakulnak. Szoftveresen alkotott meg egy nagy kiterjedésű elemekre épülő betűtípust, amely gesztusszerű, experimentális, az olvashatóság határát súrolja. Tamás alkotásait számos csoportos kiállításon láthatta a közönség, illetve a dunaújvárosi Bartók Béla Kamaraszínház számára tervezett plakátjait és plakátterveit önálló tárlaton. Elnyerte sok más mellett 2011-ben az év honlapja különdíjat, 2008-ban a Magyar Reklám Szövetség díját és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének diplomadíját, 2007-ben Barcsay Díjat.