Hasznos állatok, és nem veszélyesek

Dombi Imre volt a Babits Mihály Kulturális Központ nemrég indított új sorozatának, a Kultúrkortyok Szabadegyetem második részének előadója, a témát pedig ezek az éjszaka röpködő emlősök szolgáltatták. A vetített képek, amelyekkel illusztrálta mondandóját, adtak ugyan némi magyarázatot arra, hogy a félősebbek tartottak a denevérektől, hiszen ezek a kis jószágok bizonyára nem kerülnének dobogóra a repülő állatok szépségversenyén.

Nagy fülükkel, éles fogaikkal, szürke, barna színűkkel, ide-oda cikázó röptükkel nem olyan tetszetősek, mint a madárvilág égen suhanó színes szépei. A félelem oka talán nem is a kevéssé megnyerő külső – hisz gyakorta látni például furcsa fejű kutyákat is a kedvencek között –, hanem tudatlanságunk okozza azt, mondta Dombi Imre. Mert, ha csak azt nézzük, hogy egy ötgrammos törpedenevér ezer szúnyogot eszik meg egyetlen éjszaka, s megszorozva ezt a Szekszárdon élő több ezer társával, kiderül, naponta szúnyogok millióitól óvnak minket. Elbánnak a cserebogarakkal, az almamolyokkal, s mindenféle, a növényeinket károsító éjszaka repkedő ízeltlábú állattal, s így pedig már bizonyára kedvesebbnek tűnnek.

A denevérek a sötétben is kiválóan tájékozódnak. Ugyanis, bár a közhiedelemtől eltérően nem vakok, van szemük, látnak, de ahogy a repülők és hajók a radarral, ők az ultrahanggal észlelik a tárgyakat. Ezért tudnak a legsötétebb éjszakában is a fák sűrűjében elkapni egy-egy piciny­ke szúnyogot. Szó volt arról is, hogy sajnos fogynak a denevérek. Európában és Magyarországon egyaránt.

Szekszárdon ugyan inkább átrendeződésről lehet beszélni. Itt kevesebb lett a korábban gyakoribb rőt koraidenevér, amely a panelházak repedéseibe fészkelve, zajával a legtöbb gondot okozta, de a természet rendje, hogy a megüresedő élőhelyet egy másik faj elfoglalja: ugrásszerűen nőtt a fehérszélű törpedenevérek száma.

A megyeszékhelyen sok éve folyik a denevérek kutatása, vizsgálata, ellenőrizendő, hogy alakul a számuk, speciális detektorokkal mérik fel az állomány nagyságát, annak változását májustól novemberig, amíg aktívak. Ezek speciális szerkezetek, amelyek érzékelik, s rögzítik a denevérek által kibocsátott ultrahangot, amelyet számítógépen kielemezve megkapják az adatokat.

Annak okát, hogy a természetben kevesebb ez a hasznos repülő emlős, az erdőkben kell keresni. Ugyanis az erdőlakó denevérek fogynak igazán, amelyek az idős erdőket kedvelik. Magyarországon pedig az eltelt fél évszázadban az intenzív erdőgazdálkodás miatt hatalmas területen vágták ki az öreg fákat, s bár tény, az ország erdőborítottsága papíron nő, ám a régiek helyén telepített fiatal erdők alkalmatlanok a denevérek megtelepedésére.

Ha van odú, szívesen beköltöznek 
A városban lakó denevérek egy része ma is panelházak réseiben lakik, s ez néha okoz bosszúságot. A denevérkutató azt javasolja, ha gondot okoz az együttélés, keressék meg a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságát, s minden esetben találnak olyan megoldást, amelynek során nem pusztulnak el a denevérek, hanem elköltöznek az ablaktokból a kihelyezett denevérodúkba, mert ott sokkal kedvezőbbek számukra az életkörülmények.

Ilyen fehér, vagy barna dobozokat már látni itt-ott a házak falain. Lehet vásárolni és készíteni is ilyen denevérházakat, erre az interneten lehet megoldást, tanácsot találni. S ha ezeket kihelyezzük a madárodúkhoz hasonlóan a fákra, vagy a házak oldalára, nemcsak az esetleges denevér és ember közötti konfliktus oldódhat meg, hanem segítjük ezeknek a védett állatoknak az életét.