Menekültek: a nép nem könnyen felejt

Online oktatás. Ilyen esetben nem számít, hogy mekkora a földrajzi távolság a tanár és a tanítvány között. Most mégis említsük meg, mert érdekes: ezeknek a gyerekeknek 1500 kilométerre van az iskolájuk. És még nem bombázták le. A lebombázott iskolák diákjai egy központi oktatási intézménnyel állnak internetes kapcsolatban, onnan kapják a tananyagot, odaküldik a dolgozataikat, onnan történik a számonkérés. Ukrajnai menekültekről van szó. Két, Tolnán elhelyezett csonka család tagjaival beszélgetünk: két asszony, három gyerek. A férjeik otthon maradtak, s mihelyt lehet, ők is szeretnének visszatérni. 

A tolmácsolást Rózsa László végzi, aki vállalkozóként és egyházi szolgálatban álló személyként (diakónus) is gyakran megfordult Ukrajnában, békeidőben. Most is vissza-visszatér, de más okból: embereket ment. Személyes barátság fűzi Eduard Kava lembergi segédpüspökhöz, aki megkérte, hogy segítse a civilek kijuttatását. Már több mint húsz személyt hozott át. Nőket, gyerekeket és hatvan év feletti férfiakat. Voltak, akik továbbutaztak – például németországi rokonokhoz –, s voltak, akiket Tolnán és környékén sikerült elhelyezni. 

Egy tolnai önkormányzati lakást kapott Julia Onyiscsuk és Natalia Szemcsuk. Julia egyetemi könyvtárban dolgozott, de itt, nyelvismeret nélkül nem tud munkát vállalni. Két fia van, Nazar és Artyon. Öt és 15 évesek. A kicsit próbálták óvodába járatni, de nem tudta megszokni az idegen közeget. A nagyfiú, ugyanúgy, mint Natalia szintén 15 éves nagylánya, Anasztazia, távoktatásban tanul. Azt mondják: a pandémia alatt már megszokták ezt a helyzetet.

Natalia háztartásbeli volt, egy házat hagyott ott, Julia „csak” egy lakást. A Kijevtől 260 kilométerre délkeletre fekvő Kremencsukból érkeztek, két hónappal ezelőtt. Ott nincsenek állandó harcok, de gyakori a légiriadó, mert a városban található Ukrajna egyetlen kőolaj-finomítója, amit sokszor bombáznak az oroszok. Hálásak a tolnai önkormányzatnak, Appelshoffer Ágnes polgármesternek, Hámori Attila étterem-tulajdonosnak és másoknak az istápolásért. (Rezsit, lakbért nem fizetnek, élelemmel, ruhaneművel a helyi karitászcsoport is segíti őket.) Férjeiket, szüleiket nagyon hiányolják. Kiskutyájuk, Laki viszont itt van velük. 

A háborúról, annak gyakran emlegetett okáról, az orosz kisebbség elnyomásáról, a nyelvhasználat korlátozásáról, a testvérnépek harcáról és majdani megbékéléséről ezt mondják: – Ez a háború már nyolc évvel ezelőtt, a krími események idején elkezdődött. Nem Ukrajna támadta meg Oroszországot, hanem fordítva. Az ukránok békeszerető emberek. Az orosz nyelvet bárki használhatja, sokan az utcán is oroszul társalognak, és vannak orosz iskolák is. A hivatali ügyintézés persze ukrán nyelven történik. A feszültség érződött, ám, hogy így elfajulnak a dolgok, arra nem számítottak. Előbb-utóbb béke lesz, de a nép nem egykönnyen felejt; emlékezni fog a pusztításra! 

Egyházi szolgálatot is ellát 
Rózsa László szolgálatnak tekinti a menekültek mentését. A tolnai szovjet laktanya tolmácsa volt 1985–1991-ig, s nyelvtudásának máig nagy hasznát veszi. Vállalkozóként is megfordul a környező országokban, s egyházi szolgálatot is ellát. Családja Tolnához, munkája Gödöllőhöz köti. A teológiát Vácon végezte, diakónussá 2010-ben szentelte a váci püspök, Beer Miklós. Felvidéki, erdélyi és kárpátaljai papbarátai is vannak. Igen jó a kapcsolata a most már nyugalmazott munkácsi püspökkel, Majnek Antallal. Az ő révén ismerkedett meg annak idején a lembergi érsekkel, Mieczyslaw Mokrzyckival, aki egykor II. János Pál pápa másodtitkára volt. Az érsek számos ereklyét készíttetett a pápa tisztelői számára. Ezek közül egy a tolnai templomba került Rózsa László közvetítésével. Hozott pápaszobrokat is a megyébe: Szekszárdra, Tolnára, Faddra.