Cél, hogy a kincsek közkinccsé váljanak

– Honismereti mozgalom már a szocializmusban is létezett… 
– Persze. A honismerettel és helytörténettel foglalkozók mozgalma az 1960-as évek elején kezdett működni a Hazafias Népfront keretein belül, megtűrt és részben támogatott módon. Mint tudjuk, akkoriban nem az volt a törekvés, hogy „a múltat megőrizni”, hanem, hogy „a múltat eltörölni”. Tisztelet illeti azokat, akik mégis törődtek ezzel, tájházakat, helytörténeti gyűjteményeket létrehozva, emléktáblákat avatva. A rendszerváltás után egyesületi formában működtek tovább a megyei egységek, az országos gyűjtőszervezet pedig, miközben ezeket összefogja, Kárpát-medencében gondolkodik. 

– Határon túli tagszervezetek is vannak? 
– Nincsenek, csak együttműködünk az ottani, hasonló módon helytörténettel, honismerettel foglalkozókkal. 

– A rendszerváltás milyen változást hozott az önök életében? 
– Nagyobb lett a mozgástér, ugyanakkor más típusú problémák jelentkeztek, amelyeket a kapitalizmus és a globalizmus hozott magával. Másfajta támadás az értékek ellen. Jó dolgok is történtek, ez tagadhatatlan. Például az internet a kutatók számára nagy segítség, és a média kínálta szolgáltatások is hasznosak lehetnek. Ugyanakkor a helytörténet, honismeret nem annyira izgalmas téma a sajtónak, hogy gyakran foglalkozzon vele. Egyik rendezvényünkön sem folyik vér, nem halnak meg emberek, és nem születnek tíz perc alatt sztárok. Csak dolgozunk, és a legjobban dolgozók közé tartozik a most harmincéves Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesület. És tegyük hozzá: ez egy olyan megye, ahol ezt el is ismerik. 

– Miből élnek? Pályázati pénzekből? 
– Igen, pályáznak a megyei egyesületek, és pályázik az országos központ is. Jó lenne egy fix költségvetési támogatás, hogy az idő ne a rengeteg pályázat írásával, elszámolásával teljen, de egyelőre ez van. Évente 3-4 országos konferenciát tartunk és sok más rendezvényt, továbbá kiadjuk a Honismeret című folyóiratot, ami már az ötvenedik évfolyamát éli. Digitalizálva is olvasható, kutatható. A publikálás fontossága vitathatatlan. Magyarországon rengeteg a kincs, és az a dolgunk, hogy ezeket felkutassuk, aztán közkinccsé tegyük! 

Debreczeni-Droppán Béla a Magyar Nemzeti Múzeum történész-levéltárosa, főmuzeológusa. A Honismereti Szövetség elnökeként 2010-től tevékenykedik társadalmi munkában. Ahogy mondja: beszippantotta már fiatalkorában ez a világ, mely karnyújtásnyira volt tőle, hiszen a szövetség irodája a múzeum épületében található. Szívesen foglalkozik a honismerettel, ideje egy jelentős részét rá áldozva. A kutatás, a publikálás és a közösségi munka is örömet okoz számára. A Tolna megyei tagszervezet tevékenységével nagyon elégedett. Az alapító elnök, Kaczián János és a jelenlegi elnök, dr. Gesztesi Enikő egyaránt példaértékű munkát végez, sokakat bevonva számos településről.