Az asztalosmunkához fontos a képzelőerő

Nagydorogi temető. Két kis kopjafa között a fatáblába vésett felirat, az elhunytak nevével, latin betűkkel, de a székely rovásírás stílusában, szögletesítetten. Még az O is négyszögletes. Aki készítette, erdélyi származású: Bartha Gergely. A 74 éves férfi nyugdíjba vonulásáig asztalosként dolgozott, s még egy kicsit azon túl is. Ez a munkája a felesége nagyszüleinek sírjára került.

– Apám azért jött át Magyarországra a háborús időkben, mert be akarták sorozni – idézi fel a múlt eseményeit –, s azt mondta, hogy ő nem fog román katonaként a magyarok ellen harcolni. Én már itt születtem Nagydorogon, és asztalos lettem. A helyi üzemben lépkedtem a ranglétrán az üzemvezetői beosztásig. Közben voltak tulajdonosváltások, de egészen 1996-ig működött a cég. 

Aztán maszekként folytatta. Jöttek a feladatok, tökéletesítette a szakmai tudását, és – ahogy mondja – megszerette a mesterségét. A díszítőművészetet, a fafaragást is kitanulta. Nem elégszik meg azzal, hogy munkái (bútorok és nyílászárók) a célnak megfelelőek, arra is ad, hogy tetszetősek legyenek.

– Ehhez egy dolog elengedhetetlen – hangsúlyozza –: a képzelőerő. Gyerekkoromban, amikor meséket olvastam, képzeletben mindig ott voltam a helyszínen, az egyik szereplő bőrébe bújva. A mai gyerekek már készen kapják a képeket a tévéből és az internetről, de nekünk még ki kellett találni, hogy is nézhetett ki az egri vár és Bornemissza Gergely. És ez adta az alapot ahhoz, hogy később működtessem a fantáziámat, ha a megrendelő egy tölgyfából készített sarok ülőgarnitúrát, vagy egy ötajtós vitrint szeretne, vagy egy két méter magas ingaórához óraszekrényt, amit később magamnak is megcsináltam, itthonra.

Környezete csinosítgatásáért nemcsak a saját portáján dolgozott. Egy ideig önkormányzati képviselő és a helyi református gyülekezet tisztségviselője is volt. Keze munkáját dicséri a templom tölgyfaajtaja.

– Már apám is tevékenykedett presbiterként – vázolja a történteket –, én több mint harminc évig voltam presbiter és 13 évig gondnok. Amikor eldöntöttük, hogy kicseréljük a templomajtót, felajánlottam, hogy megcsinálom. Voltak jó száraz, öt centi vastag tölgyfadeszkák, azokkal kiválóan lehetett dolgozni. Úgy szoktuk számolni, hogy ahány centi vastag a faanyag, annyi évet kell száradnia természetes módon. Ennél már eltelt ez az idő, és nem okozott problémát a megmunkálása. Segítségem is volt, szépen haladtunk. Lassan húsz éve, 2003-ban készült el az új templomajtó.

Az utóbbi időben már kedvtelésből dolgozgat csak a műhelyében. Például rokonok sírjára készít kopjafákat, névtáblákat, illetve a balatonszárszói református konferenciaközpont számára egy emléktáblát. Határidős feladatokat nem vállal. Már megengedheti magának ezt a luxust. Szereti mindenre rászánni a szükséges időt, ami egy bonyolultabb munkánál nem látszik előre, hogy mennyi lesz.

Bartha Gergely 1948-ban született Nagydorogon. Asztalos szakmunkás-bizonyítványt 1965-ben szerzett Szekszárdon. Érettségi vizsgát is a megyeszékhelyen, a Rózsa Ferenc Gimnáziumban tett, levelező tagozaton 1975-ben. Faipari technikusi oklevelet Budapesten szerzett 1980-ban. Pályakezdőként a fővárosban is dolgozott, de alapvetően a nagydorogi asztalos üzemhez kötődött a tevékenysége 1972-1996-ig. Ez először a téeszé volt az üzem, aztán egy fővárosi cég működtette, majd egy szekszárdi tulajdonos. Dolgozott csoportvezetőként, művezetőként és üzemvezetőként. Közben volt egy megszakítása 1981-1984-ig, amikor maszekként űzte az ipart. Végül 1997-től 2007-es nyugdíjba vonulásáig szintén magánvállalkozó volt. Aztán még pár évig csinálgatott ezt-azt, főleg rokonoknak, ismerősöknek. Ma már csak kedvtelésből készít famunkákat, főleg kopjafákat. Házas, két gyereke és három unokája van.