Léleképítő

2022.11.08. 14:16

„Egyedül kevesek vagyunk, de együtt erősek tudunk lenni”

Egy kicsiny, vadregényes környezetben található településen született az ismert színművész. Szekszárdra a Léleképítő vendégeként érkezett. A Szomszédok című sorozatból az ország megismerhette. Templomot építtetett egykori közösségének.

Szeri Árpád

Az egész ország ismeri a Szomszédok sorozatból. Nemcsák Károly volt a Léleképítő legújabb vendége Szekszárdon. (Fotó: M. D.)

Miután a gazdasági válságnál sokkal nagyobb az értékrend válság, ezért szükségünk van olyan emberekre, akik nemcsak jó színészek, de számunkra példaképek. Ezekkel a szavakkal fordult dr. Tóth Csaba Attila, a Léleképítő sorozat műsorvezetője és házigazdája az értékrend erősítő program újabb állomásának vendégéhez. Ez alkalommal, azaz hétfőn este – a Polgári Magyarországért Alapítvány támogatásával – Nemcsák Károly Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, a József Attila Színház igazgatója – mint színész és templomépítő is – találkozott a Szekszárdi Garay János Gimnázium dísztermének közönségével.

A színművész Szép Ernő Imádság című versével köszöntötte a résztvevőket, akik az utolsó sorok elhangzása után – „Szerteszét este mennyi mécs ragyog... / Könyörögjetek értünk, csillagok” – nagy tapssal fejezték ki tetszésüket.

Nemcsák Károly ezután szülőfalujáról, a Bükk lábainál található, az 1957 óta Kisgyőrhöz tartozó Mocsolyástelepről beszélt. Itt született hatvanöt évvel ezelőtt, tehát immár nyugdíjasként – jegyezte meg félmosollyal – ingyen utazhat a vonaton és a villamoson. Csodálatos gyermekkora volt, osztatlan iskolába járt, kiváló pedagógusai nagy hatást gyakoroltak rá. 

– Amikor az ember elveszíti az erejét és nagyon sok bántás éri, akkor kell, hogy tudjon valahová visszamenni és erőt meríteni – jelentette ki a Léleképítő vendége, majd így folytatta: – Az én falum a mai napig egy ilyen erőforrás az életemben. Az, hogy 2021 október 16-án egy katolikus templomot fölszentelhettünk a falumban, az egy csodálatos dolog nemcsak az én életemben, hanem a régi és a mostani közösségem életében is. 

Ez a templom a színművész 2016-ban útjára indított kezdeményezése révén valósult meg. Elsőként barátaival, jelesül a mocsolyási emberekkel beszélte meg szándékát. Ezután dr. Ternyák Csaba egri érsekkel, majd az illetékes minisztériummal folytatott egyeztetést. Minden érintettől kedvező visszajelzést, biztatást kapott. Sőt, 2017 júliusában a kormány úgy döntött, hogy százmillió forinttal támogatja az építkezést. 

Sok-sok segítő is hozzájárult a közös sikerhez, melynek eredménye egy szép templom lett. Azonban legalább ugyanennyire fontos az, hogy megépült egy erős közösség is.  Nemcsák Károly is sok új barátra tett szert ebben az időszakban. Elismerő szavakkal nevezte meg Petró Attila vállalkozót, akinek köszönhetően Mocsolyás egy öt méter magas, fehér márványból készült Mária szoborral gyarapodott.

– Igazából ezzel csak azt akartam erősíteni, hogy muszáj mozgatni magunkat – húzta alá. – Azt látom, hogy az az erő, ami bennünk volt, rengeteg emberben elindított nagyon sok szép dolgot. Egyedül kevesek vagyunk, de együtt nagyon erősek tudunk lenni.

Nemcsák Károly ezután a közösség erejét hangsúlyozva felvillantott néhány mozzanatot gyermek- és ifjonti éveiről. Jó szívvel emlékezett a szülői házról, az általános iskoláról, valamint arról a tanyasi kisdiákoknak fenntartott, tiszakeszi kollégiumról, mely létesítmény közössége fantasztikus szeretettel fogadta be és egyúttal önállóvá is tette. A Színművészeti Főiskola négy esztendeje pedig élete egyik legszebb időszakának számított. Ezzel együtt nem jelentett sétagaloppot, például abban az időben fél évente szakmai rosta bizottság döntött arról, hogy a növendék folytathatja-e tanulmányait.

– Osztályunkban tizennégyen kezdtünk és tizenegyen végeztünk – érzékeltette azt, hogy valóban nem mindenki számára volt az út kikövezve. – Mindig volt bennem egy nagy félelem: ha a bizottság tehetségtelennek tart és eltanácsol, azt hogyan fogom én otthon megmagyarázni

Ez a veszély azonban nem fenyegette az akkor ifjú főiskolást, aki 1981-ben vehette át diplomáját. A közönség alapvetően a Magyar Televízióban  1987-től 1999-ig vetített, Szomszédok című sorozatból ismerte meg személyét.

–  De hála Istennek, a mi generációnk még nagyon sok televíziós filmben szerepelt – mutatott rá. – Akkor még nagyobb szükség volt a színészekre, ma már azért főleg a sorozatokban nem nagyon lehet eldönteni, hogy ki professzionális és ki nem az. Az én időmben minimális elvárás volt, hogy valaki színészként lépjen a kamera elé.

A Léleképítő vendége Wass Albert versével, a Bujdosó imája című költeménnyel köszönt el a hálás közönségtől. A sorozat újabb állomásaként december 5-én, hétfőn 18 órai kezdettel dr. Csath Magdolna közgazdász, kutató professzor tart előadást.

Szakmailag hiteles emberek kerülhettek képernyőre

Nemcsák Károly azt is elárulta a közönségnek, hogy igazi szerelme valójában nem a film, hanem a színház. 
– Soha nem volt bennem az, hogy valamely filmszerep vagy bármi elmegy mellettem, mert nagyon sokat dolgozhattam a pályámon – hangzott visszatekintése. – A Szomszédok is úgy forgott, hogy egy csodálatos csapat mozgatta a mi életünket, kimondottan figyelve arra, hogy színházi feladatainkat el tudjuk végezni. Gondolják meg, kéthetente voltunk csak képernyőn és ez nem vette el az időnk nagy részét. Fantasztikus volt az a tizenhárom év, amit együtt tölthettünk, ez valószínűleg köszönhető Horváth Ádámnak, aki az egész sorozat atyja volt és nemcsak rendezte, de sokszor írta is a részeket. Biztos vagyok benne, hogy a Szomszédok mai napig tartó sikere pont annak köszönhető, hogy színészek játszottak benne. Horváth Ádám figyelt arra, hogy szakmailag olyan emberek kerüljenek a képernyőre, akik hitelesek.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában