Felföldi László: a család mindennél fontosabb és pótolhatatlan

– Kérem, foglalja össze erről gondolatait a TEOL.hu számára. 
– Az emberi élet első nagy üzenete, hogy az egy csoda és ajándék – válaszolta Felföldi László. – Egy titok, csoda, és ajándék, hogy létezünk, hogy vagyunk. És ebben küldetés van, azaz, hogy annyiban élem meg az emberségemet amennyiben ajándékként tudok ebben a világban jelen lenni, tehát többé, jobbá tenni a világot. És akkor van háború, akkor van feszültség, nem csak országok közötti fegyveres, hanem családban, közösségben, nemzeten belül, amikor csak kivenni akarok. Amikor túl sokan csak elvenni akarnak valamilyen közösségben, és nem hozzáadni. Belőle élek vagy érte élek? És mikor minél többen megvalósítják, hogy érte élnek, tehát a családért, valamilyen közösségért, egy hivatásért, akkor annak van gazdagsága és van szépsége. 

– De a gyarapodás pont arra ösztönzi az embereket, hogy minél többet akarjanak, és néha ezt mások kárára teszik. És talán ezért van az elzárkózás, mert féltik a kincseiket... 
– A félelem a legrosszabb a világban. A félelem megakadályoz a szeretetben, megakadályoz a nagylelkűségben. Ezért kell vigyázni arra, hogy ne a félelem vezéreljen, ne a félelem uralkodjék rajtam. Mert ha féltem az életem, féltem a dolgokat, akkor nem tudok túlcsordulóan, nagylelkűen szeretni, akkor a jóságom elveszíti az ízét, és ez sajnos ebben a világban még nehezebb, hisz a félelmet próbálják a szívünkben erősíteni, nem pedig a békét, az örömöt, a szabadságot. 

– A család mennyire fontos? 
– A legeslegfontosabb. Mindennél fontosabb és pótolhatatlan. Akár a gyereknevelésben, akár életünk kibontakozásában, s ezért nagyon fontos, hogy jól éljük meg családi életünket. Nyilván ebben van egy feladat, egy küldetés, de ez forrás is. A hitvesek, a szülők számára a szeretet forrása. Tehát egyszerre mind a kettő, és csak így lehet ezt jól megélni. 

– Előadásában többször említette, hogy beszélgetni kell... 
– Az embert a kapcsolatok teszik emberré, ehhez nyilván elengedhetetlen a beszélgetés. Minél szebb, élőbb, mélyebb a kapcsolatunk, annál inkább van emberi méltóságunk, annál inkább magunkra találunk. Ezen tudatosan kell gondolkodni, dolgozni, tenni, és segíteni a másikat is, hogy tudjon ő is kapcsolatot teremteni. A gyerekek ebben a kapcsolatban válnak felnőtté, a felnőttek ebben a kapcsolatban élik meg, hogy fontos, szép az ő életük, és fontosabbá, széppé tudják tenni a másik életét is. 

– Előadását sok képpel illusztrálta, de legtöbbször a Sixtus- kápolnában lévő Ádám teremtése volt a vetítővásznon... 
– Michelangelo valami különleges misztikában megálmodta az Isten és az ember párbeszédét, hiszen a teremtés nem csak egy mozzanat, hanem az egy párbeszéd, egy kapcsolat. Ezt próbáltam bemutatni, hogy Isten és ember, ember és önmaga, ember és ember közötti párbeszéd az, ami az életünket jól vezeti, jól segíti. 

– Advent küszöbén vagyunk. Mit kíván most az embereknek és saját magának? 
– A várakozás a hétköznapi élet valósága. Meg kell tanulnunk szépen várakozni és tudni, hogy az életünk örökös várakozás és örökös megérkezés. És ebben ne csak az ünnep legyen a boldogság titka. A jelen, a várakozás, a készülődés a boldogság titka és valósága. Hiszen ha a hétköznapok nem szépek, nem öröm van bennük, akkor az ünnep se lesz teljesen örömteli és felhőtlen. Azt kívánom mindenkinek, hogy megtalálja ebben a készületben, a várakozásban saját életének, kapcsolatainak a biztonságát és az örömét, és akkor az ünnep valóban ki fog emelni a hétköznapokból és megmutatja életünk értékét, gazdagságát, ajándékozható szépségét.