Spanyol présháztulajdonos is van a pincefaluban

‒ A történészek szerint Lussonium (Dunakömlőd) térségében, Probus császár uralkodása idején (276-282) kezdték a szőlőtelepítést. Györkönybe is akkoriban kerülhetett?

‒ Erre nincs adatunk – mondja Braun Zoltán polgármester -, de, mivel találtak római kori sírkövet a falu területén, feltételezhetjük, hogy itt is akkoriban kezdődhetett a szőlőtelepítés. Az első írásos feljegyzés e tárgyban kereken ötszáz éves, törökkori. Arról szól, hogy 1522-ben Györköny volt az egyik legnagyobb mustbeszállító a simontornyai szandzsában (járásnak megfelelő közigazgatási egység).

‒ Aztán, gondolom voltak felfutások és visszazuhanások a különböző történelmi korokban…

‒ Igen, a török kiűzése után szinte elnéptelenedett a település. Fordulatot jelentett, amikor egy földesúr, Meszlényi János alispán 1718-ban elkezdte idetelepíteni a szőlőművelő és bortermelő embereket, részint Hessen, részint a Fertő-tó környékéről. Adómentességet kaptak az ideköltözők. Felújították a löszfalba vájt pincéket, és újakat építettek. Komoly szőlő- és borkultúra alakult ki: 1811-ben a megyében másodikként – Báta után és Szekszárd előtt – Györkönyben léptettek életbe hegytörvényt. Fénykorában 420 pince illetve présház volt a faluban. Ha pincénként 50-60 hektoliter borral számolunk, akkor több mint kétmillió liter lehetett az éves átlag.

‒ S mi a mai helyzet?

‒ Körülbelül háromszáz présház van, melyek egy részét funkciójának megfelelően működtetnek, jó néhányat pedig afféle „second home” módon, pihenőházként, nyugalom szigeteként használnak. Van német és spanyol présháztulajdonosunk is. Mi helyiek igyekszünk bekapcsolódni a borturizmusba, vendéglátással, program- és szálláshelykínálattal.

‒ Mi itt a zászlós bor?

‒ Alapvetően kékszőlőfajták vannak - cabernet, kékfrankos, merlot -, az új telepítések között viszont már a fehérek is megjelennek: olaszrizling, cserszegi és Irsai.

‒ Folyamatosan emelkedő az idelátogató vendégszám?

‒ A rendszerváltás után volt egyfajta keleti egzotikusság, amikor özönlöttek ide a nyugati turisták. Ez a lufi a kétezres évek elejére kidurrant. Jött az EU-s szabályozás, a maga bürokratikus és a helyzetet nem ismerő intézkedéseivel, amelyeknek a kisborászatok nem akartak és nem is tudtak megfelelni. (Mosdót, vécét kialakítani, amikor még hálózat se volt a pincefaluban.) Most már sokkal jobban állunk az infrastruktúra tekintetében.

‒ Konkrétan?

‒ Kiépült a víz- és villanyhálózat, reményeink szerint kerékpárút is létesül Paks, Györköny és Pusztahencse között. A pincefalu 1985 óta építészeti védettséget élvez. Az elmúlt 15 év során kétmilliárd forintnyi fejlesztés történt, aminek nagy része magánpénz, és körülbelül 15 százalék állami támogatás volt. Az értékeket megőrizve, megújítani. Ez a célunk. A rendezvényeink is értékcentrikusak. Nálunk nincs celebturizmus. Minőségi műsorokat kínálunk a közönségnek.