Negyven éve életre kelt a reaktor

Negyven évvel ezelőtt a Tolna Megyei Népújság egyre több híradása is érzékeltette, hogy hamarosan jeles napjához érkezik a Paksi Atomerőmű Vállalat és egyúttal az ország energia ellátásának története. 

Az 1982. november 2-i lapszám azt közölte, hogy október 31-én, 18 órakor „megkezdték az atomerőmű üzemanyagának berakását, miután dr. Kapolyi László ipari minisztériumi államtitkár aláírásával megérkezett az indító bizottság engedélye. Tegnapig, hétfő reggelig 30 darab üzemanyag-kazettát már a helyére raktak a Paksi Atomerőmű Vállalat szakemberei. Ezzel megkezdődött az atomerőmű fizikai indításának több hetes manővere.”

A november 6-i lapszámban Pónya József, a PAV akkori vezérigazgatója nyilatkozott az erőműről. Mint többek között elmondta, „csak egyetlen megkötés van — de ezt tökéletesen be kell tartani —, a biztonság. Tudom, hogy nagy a felelősség, főleg az első évben lesz a legnagyobb, hiszen az erőmű szükségességét csak a termelés fogja igazán bizonyítani.” Öt nappal később Buday Gábor, az erőmű fizikusa magyarázta el, hogy miként is szabadul fel az energia a reaktorban: „Az atomerőmű ugyanolyan, mint egy hagyományos erőmű. 

Hőenergiából termel elektromos áramot. Csak a kazánja más. Nem szenet, olajat égetnek el benne, hanem uránt. Tehát az energiát az uránium szolgáltatja. Ez az energia a reaktorban szabadul fel. A fizikus munkájának tárgya: a reaktor és annak a 42 tonna fémes uránnak megfelelő üzemanyag, amelyet az elmúlt héten raktak be a reaktorkosárba. A folyamat egyszerű. Egy fűtőanyag atommag elnyel egy lassú neutront. Hatására az uránmag széthasad két részre. Keletkezik hasadásonként kb. 200 megaelektronvolt. Ezt az energiát kell felhasználni arra, hogy a rendszerben lévő vizet felmelegítsék.”

A december 15-i, szerdai lapszám az atomerőmű üzembe helyezési munkálatainak utolsó pillanatait mutatta be az olvasóknak. „Minden berendezés működik, a blokkvezénylőben a műszerek jelzik, hogy megkezdhető a fizikai indítás harmadik része – a legnehezebb és a legfontosabb –, a kísérleti fázis, amikor a nukleáris indítása történik meg az erőműnek. Ezzel pedig megkezdik azoknak a munkáknak a hosszú sorát, amelyek szavatolják a biztonságos üzemelést, s ettől az időtől számítva hamarosan áramot ad az erőmű. (...) Beier Mathias ügyeletes indításvezető fizikus és Nagy Sándor blokkügyeletes széket visz a pulthoz. Leülnek. És 12 óra 46 perc 10 másodpercet mutat a falon lévő monitor, amikor Beier Mathiászék megkezdik a szabályozó rudak kiemelését. 

A következő időpontig még feljegyezzük: 13 óra 3 perc. Ekkor fejezték be az első köteg kiemelését. A fenti folyamattal – 1982. december 14-én 12 óra 46 perc 10 másodperc – megkezdődött a Paksi Atomerőmű első blokkjának életre keltése.” A másnapi lapszámban folytatódott a helyszíni tudósítás: „És akkor, 21 óra 45 perckor felhangzik a taps. Kapocs György ügyeletes mérnök szinte felugrik a levegőbe örömében. A Paksi Atomerőmű egyes reaktora 1982. december 14-én 21 óra 45 perckor életre kelt. Az egymillió-háromszázhetvenötezer kilowatt hőteljesítményű »kazán« ebben a pillanatban 1,3 kilowatt hőt fejleszt. 

Boldog arcok, gyors kézfogások, ünneplő emberek. Szabó Benjamin kormánybiztos egy pillanatra némán áll a tömegben, a meghatódottságtól nem tud mozdulni. De aztán felenged a feszültség, sorra kezet fog az irányítókkal, a résztvevőkkel, ekkor már mindenki ünnepel mindenkit. Szabó Benjamin mást nem is tud mondani, csak ennyit: »Tizenöt évig dolgoztam ezért«. Pónya József, a Paksi Atomerőmű Vállalat vezérigazgatója is sorra kezel „embereivel«, majd a következőket mondja: »Tartoztunk ezzel az egész országnak«.” 

Mindez azonban „csak” főpróbája volt a két héttel későbbi előadásnak, azaz a mérföldkövet jelentő eseménynek, ami ezzel a címmel jelent meg a Tolna Megyei Népújság első oldalán: „1982. december 28., nulla óra 13 perc – Áramot termel a Paksi Atomerőmű első blokkja”.