Harmincmilliót osztottak szét a sportegyesületek között

A Murvai Árpád elnök vezetésével folyó tanácskozáson több órás vita eredményeként született meg 38 döntés a konkrét összegekről. Általánosságban el lehet mondani, hogy a pályázat során kiderült, vannak szerény és kevésbé szerény egyesületek. A munkájukat, eredményeiket jól ismerő bizottsági tagok a szavazás során jelezték, vannak, akik megérdemelnek annyit, amennyit kértek, esetleg többet is, és voltak, akik az indokoltnál jóval magasabb összeget szerettek volna kapni. Nehezítette a döntést, hogy nem csak az érdemet, érdemeket kellett figyelembe venni, hanem azt is, hogy határos összegből, összesen csupán 30 millió forintból tudták támogatni a sportolókat. 

Névsor szerint értékelték a pályázatokat, kivéve az íjászokat, ugyanis az Alisca Nyilai a sor elején voltak, s a Tolnai Tájak Íjász egyesület a 35-ik, itt egyszerre döntöttek mindkettő esetében, mindegyik csapat fél-fél millió forintot kap. A Dirtybike Motorsport pályázatánál mérlegelték, hogy a két pálya építése során sokmilliót érő munkát végeztek a sportolók, ám mégsem kaphatnak annyit, amennyit kértek, mert akkor másoknak nem jutott volna. 
Nem csak a pénzről volt szó a viták során, elhangzott néha, hogy szükség lenne egyik másik egyesületnél a szemléletváltásra, és volt olyan döntés is, amit ideiglenes jelleggel hoztak. Így a Gemenc Judo Klubnál előbb egymilliós összeget szavaztak meg, hozzátéve, a végén újra előveszik, s mikor az összegezéskor kiderült, nem merítették ki a keretet, a korábban nekik szánt összeget megduplázták.

Hosszan vitáztak a Szekszárdi Asztalitenisz Club esetében is. Végül úgy döntöttek, a kért összeg töredékét kapják, mégpedig pántlikázva. A megszavazott 300 ezer forintot a klub kizárólag az utánpótlás nevelésére fordíthatja. Hasonló döntés született a legmagasabb összegre pályázó egyesület, a Szekszárdi Utánpótlás Nevelő Football Club esetében is.

A sportegyesületek támogatásáról szóló döntések után a bizottság tagjai az ifjúsági keretre beérkezett kérelmeket bírálták el.