Feledhetetlen ünnepe volt Nagyszékelynek

100 ÉVE „feledhetetlen ünnepe volt folyó hó 8-án Nagyszékelynek, vármegyénk eme virágzó németajkú községének, amikor a háborúban elesett hősök emlékoszlopának leleplezési ünnepélyét ülte meg” – tájékoztatta az eseményről az olvasókat a  Tolnamegyei Ujság 1923. július  21-i száma. „Mint minden más áldozatból, úgy a véráldozatából is kivette Nagyszékely a részét; ötven elesett hőse van a községnek! Gyászistentisztelettel kezdődött az ünnepély, melyen az egész község részt vett. A könnyekig megható szép beszédet Kósa Ferenc gyönki ref. lelkész tartotta. Az istenitisztelet után a templom előtti téren levő magaslaton épített gyönyörű emlékoszlop leleplezése következett. Moór Jakab ref. lelkész német nyelvű, Fábián Mihály miszlai ref. lelkész magyar nyelvű szép beszédei és dr. Pesthy Pál, a gyönki kerület képviselőjének, a ház alelnökének gyönyörű szavai után Muth Henrik községi főjegyző hazafias szellemű beszédben adta át a község birájának, Schilling Henriknek az emlékművet.” 

100 ÉVE A Falu Szövetség szekszárdi kiállításáról adott összegzést egy írás a Tolnamegyei Ujság 1923. július 14-i száma. A szerző elismerő szavakkal méltatta a vármegye székhelyéhez kötődő alkotókat. Így Miklósi M. Ödön festőművészt, aki „csodálatos humoru karrikaturával ellesni törekedett az emberi arcok és mozdulatok legjellemzőbb vonásait”. Megjegyezte, hogy „Szabó Dezső festőművész portraitjain rajta van a magasfoku tudás, virágképein az üde színek ott ragyognak”. Ugyancsak dicsérte Wallacher László főgimnáziumi rajz tanár munkáit, mert azok „a művészi tehetség kiváló tanúbizonyságai voltak.”  Wigand Edit szobrászművészről azt írta, hogy „vésője és kalapácsa finoman lágy vonalakat és domborulatokat véstek és e vonalak, domborulatok elevenné, meleggé és színessé varázsolták a rideg köveket.”

100 ÉVE „Trieb József szekszárdi lakós f. hó 5-én éjjel kissé többet ivott a kelleténél és hazafelé bandukolva abban a hiszemben, hogy saját otthonának küszöbét lépi át, egy idegen házba nyitott be, ahol az udvaron levő szénán helyezkedett el” – kezdte a különös történetet a Tolnamegyei Ujság 1923. július 14-i száma. „Még le sem hunyhatta fáradt szemeit, amikor a ház úrnője észrevette az idegen vendéget és távozásra szólította fel. Trieb József azonban tisztában volt az illemszabályokkal. Kötelességének tartotta magát bemutatni az előtte ismeretlen úrnő előtt: Légszerelő és hangmázoló vagyok, mondá s azzal, mint aki jól végezte dolgát, végignyujtózkodott az illatos szénarakáson. A rendőrség éber őrei tuszkolták ki a váratlan vendéget és módot nyujtottak neki, hogy megzavart álmát a rendőrségi priccsen folytathassa. Emlékezetéül a kedélyes kiruccanásnak a rendőrség 8 napi elzárásra ítélte el.” 

Hajdan című sorozatunk korábbi írásait ide kattintva olvashatja.