A magyar haderőt fejlesztik, de hazánknak a béke szigetének kell maradnia

A téma két kiváló ismerője, Hende Csaba, volt honvédelmi miniszter, az Országgyűlés alelnöke, és Demkó Attila, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője beszélt napjaink feszült világpolitika helyzetéről, s arról, miként maradhat ki Magyarország ezekből a nemzetiségi, törzsi, vallási ellentétek, területi problémák, birodalmi érzések gerjesztette háborúkból.

Demkó Attila, aki egy korábban írt regényében, a Máglyatűzben mintegy megjósolta az ukrán-orosz háborút, arról beszélt, hogy geopolitikai szempontból milyen, egyre feszültebb jelenségekkel szembesülünk.

Rendkívül instabil a közvetlen környezetünk is, mondta, így nem volt olyan nehéz megjósolni a regényben, hogy háború lesz. Bár mikor írta, valójában nem Ukrajnára gondolt.

S hogy mit tehetünk? Azt, hogy növeljük ellenálló képességüket, erősítjük a magyar hadsereget, energia-biztonságunkat, és alakítva világszemléletünket tudomásul vesszük, és felkészülünk tudatosan arra, hogy adott esetben eljöhet egy olyan világ, amikor nehezebb lesz Európában élnünk.

Gondolhatunk akár az energiahiányra, akár a migrációs hullámokra, s arra, hogy a háborúk jöhetnek közelebb.

Határainktól ma még több mint ezer kilométerre van a front fő szakasza, de nemrégiben a szerbiai magyar faluban, Horgoson történt lövöldözést lehetett hallani a Szeged környéki tanyákon is. Tehát tudatosan is készülnünk kell arra, hogy a jó idők egy időre véget értek. Nemrég még dönthettünk úgy, hogy vesszük útlevelünket, elmegyünk a Szentföldre, és a Budapest Bamako rally is pár éve sima ügy volt, ma viszont már más világban élünk.

A nemzetiségi, területi kérdések, birodalmi érzések okozta konfliktusok bele van kódolva a történelembe. A határokat úgy húzták meg, ahogy húzták, és nem csak a magyar, s a balkáni határok nem tükrözik a nemzetiségi vonalakat, Afrika, a közel-kelet határai is teljesen mesterségesek.

Líbiától egészen Pakisztánig, és a Száhel övezetben is biztos, hogy háborúk sorozata jön, a demográfiai növekedés, a klímaváltozás, a gazdasági problémák miatt. Ez ellen nem tudunk mit kezdeni, csak azt tehetjük, hogy magunkat védjük.

Bár hazánkban béke uralkodik, de mi magyarok sem lehetünk érinthetetlenek a világban zajló jelenségekkel szemben, ezért fel kell készülnünk a védelemre, s Demkó Attila arról beszélt, hogy a bő évtizede még elavult hadsereg napjainkban a költségvetés korábbinál jelentősebb részének felhasználásával hogyan korszerűsödik, válik erőssé. Ennek ellenére szinte létfontosságú, hogy országunk a béke szigete maradjon, ki kell maradnunk minden, országok közötti villongásból.

A jelenlegi világrend felbomlásának időszakát éljük, mondta Hende Csaba. Egy sor ország nem fogadja el azokat az univerzális szabályokat, amelyeket az ENSZ alapokmányában és más dokumentumban rögzítettek, és a világ azon részének, amely szeretne ragaszkodni ezekhez a szabályokhoz, láthatóan nincs elegendő ereje arra, hogy kikényszerítse azok életben maradását. Ezért egy új világrend épül a szemünk előtt, s bár a remény él, hogy ez békés úton valósul meg, de ennek az esélyét nem teszi 50 százaléknál magasabbra.

Magyarország hét szomszédja közül ötnél nagyobb. A magyar haderő jelenleg egy olyan átfegyverzésen, technikai és humán modernizáción megy keresztül, amellyel a képességei megsokszorozódnak, mozgékony, ütőképes és az ország védelmét fókuszában tartó hadseregünk lesz. Ennek forrásait a kormány rendelkezésre bocsátja, kilenc év alatt hétszeresére nőtt a katonai költségvetés. Az összeg jó részét a katonák megemelt illetményén túl a technikai modernizációjára fordítják, új páncélosokra, új tüzérségi eszközökre, kézifegyverekre, lőszerekre, robbanóanyagokra. Megemlítette az új Airbus helikoptereket, s hogy a német hadiiparnak Szaúd-Arábia után Magyarország a második legnagyobb felvevőpiaca.

Hende Csaba beszélt arról is, hogy a nemzeti egységet tartja a legfontosabbnak. Véleménye szerint Magyarországnak csak és kizárólag a saját érdekeit kell követni. Nem szabad engednie, hogy belekényszerítsék olyan konfliktusokba, amelyekben az országnak csak vesztenivalója lenne, mint volt a két világháború idején. A két szörny, a Szkülla és Kharübdisz között hajózva meg kell találni azt a keskeny ösvényt, amelyen keresztül el tudunk jutni egy békésebb világhoz, bár ennek a feltételei ma nem adottak.

Idézte Ferenc pápát, aki múlt pénteken, virrasztva a Vatikánban, imádkozott a béke királynőjéhez, a Szűzanyához, és azt a mélyen pesszimista, a pápától szokatlan, rendkívül baljós megállapítást tette homíliájában, hogy az emberiség letért a béke útjáról, és nem talál arra vissza.

Gyermekeink érdekében – folytatta az Országgyűlés alelnöke – a világégést el kell kerülni, a konfliktusokat le kell csillapítani.

Bár úgy tűnhet, ez inkább csak óhaj. Látva, hogy mi folyik most Gázában az izraeliek és az arabok között, s hogy mi volt három héttel ezelőtt Izraelben a Hamász részéről, vagy a magukból kivetkőzött szélsőséges iszlamista tüntetőket a világ nagyvárosaiban, meg azokat, akik az oroszországi Mahacskala repülőterén, meg akarták lincselni az Izraelből érkezett zsidó embereket, nehéz remélni, hogy hamar lesz megoldás. Úgy tűnik, a békés egymás mellett élés távolabb van, mint korábban bármikor volt.