Hatmilliárd forintos környezetvédelmi projekt zárult le Szekszárdon

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) és Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (KDTVIZIG) konzorciuma által elnyert támogatás kapcsán a Hotel Merops Mészárosban rendezett projektzáró rendezvényen Tóth Sándor, a KDTVIZIG nyugalmazott műszaki igazgató-helyettese az előzményekről elmondta, a volt vízbázis területén 1993-ban tárták fel a klórozott szénhidrogén szennyezettséget, ami miatt a négy kúttelepet lezárták. A káros anyag az ipari üzemek tevékenysége következtében kerülhetett a talajba. A mintegy 3 négyzetkilométer területű, jó minőségű vizet adó, gazdaságosan kitermelhető vízbázis kapcsán megjegyezte, a víztestet fokozottan érzékeny forrásként jellemezték, ami azt jelenti, hogy a felszínről a szennyeződések viszonylag könnyen elérték a vízadó réteget.

– Miután kiderült, hogy nem tartható tovább ez a vízbázis, mivel erős kockázatot jelent a még szennyezéssel nem érintett kutakra, ezért gyorsan kellett döntést hozni – emlékezett vissza Tóth Sándor köszöntőjében, majd folytatta: Ennek okán országos segítséggel települt ki Szekszárd vízbázisa a Duna partra.

A környezeti probléma nagyságát tekintve a Szekszárdi Lőtéri vízbázis kármentesítése az elsők között került be az Országos Környezeti Kármentesítési Programba.

A Szekszárdi Víz- és Csatornamű Kft. saját forrásból 1996-ban kezdte meg a kár­enyhítést, meghatározott helyen nagy tömegben vizet termeltek ki. A kezdeti beavatkozások azonban nem vezettek eredményre. Az Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP) felvette a területet a listájára, és állami támogatással folytatódtak a munkálatok. A szennyezett gócok közelében 1998-ban új kutakat fúrtak, amelyek szívó hatást gyakoroltak a vegyi anyagra, ezzel az eljárással sikerült lassítani a szennyeződés terjedését. Ám ez a megoldás sem hozott átütő sikert. Ezt követően újabb vizsgálatok kezdődtek, 2007-ben új modell készült, ami rögzítette, hogy másik beavatkozásra van szükség. 

Forráshiány miatt azonban a tanulmány által javasolt eljárásrendet nem vezették be. 2010-ben ismét tényfeltárás történt, az anyagiak miatt azonban ez is megrekedt. Közben bebizonyosodott, hogy a koncentrált vízkitermeléssel több száz évig lehetne szivattyúzni, míg eltűnik a szennyezés – új műszaki megoldás kell. Ugyan helyenként felszámolták a szennyeződést, de az a legkritikusabb gócokban továbbra is megmaradt, és terjedését sem sikerült megakadályozni. 2012-ben az állam már nem finanszírozta tovább a projektet, a Vízmű azonban még két évig folytatta a kár­enyhítést. A város 2015 óta a faddi Duna-parton kiépített vízbázisról látja el a szekszárdi fogyasztókat ivóvízzel.

Az alkalmazott kármentesítési módszerek között az MMG és TOTÉV részterületein permeablis reaktív gát (PRB) épült. A PRB egy olyan kármentesítési technológia, amellyel a szennyezettség kezelése az eredeti helyzetben a szennyezett közeg kitermelése, mozgatása nélkül történik. A fentebb említett területen a PRB kialakítása cölöpsorral valósult meg. Ezenfelül sor került talajkeveréses injektálásra is.

A projekt keretében a területen többcsatornás figyelőkutak is létesültek, amiken keresztül több mélységből is, elválasztottan vehetnek mintát az utómonitoring során, ez rendkívül fontos a nyomonkövetés szempontjából. Összességében az alkalmazott kármentesítési technológia és a földtani adottságok a visszamaradó szennyeződést képesek csökkenteni és helyben tartani. A reaktív gátak (PRB) biztosítják, hogy a szennyeződés ne terjedjen tovább. A készített transzportmodellek eredményei alapján a beavatkozások hatására a műszaki beavatkozás befejezését követően is érdemi koncentráció-csökkenés várható, az eredmények hosszú távon (20-30 év) jelentősek. A projekt számszerűsített célértékei: összes kármentesítendő terület felszíni vetülete több mint hét hektár, a megtisztított felszín alatti víz mennyisége közel nyolcvanhat ezer köbméter.