Szédítő információk – ezzel nem szabad viccelni

A szédülés, azaz orvosi nyelven a vertigo – pontos szakmai definíciója szerint – egy olyan szubjektív érzet, mely során torzul az egyén statikus gravitációs tájékozódási képessége, a beteg a saját vagy a környezete mozgását kórosan érzékeli, mely lehet központi idegrendszeri- vagy belső fül eredetű is. Továbbá fontos megértenünk, hogy az egyensúly fenntartásában mi játszik szerepet.

Ezzel kapcsolatban Dr. Kovács Adél, az Affidea Magyarország fül-orr-gégész szakorvosa kiemelte: „Az egyensúly fenntartásáért felelős struktúrák ismerete elengedhetetlen, mert csak így tudjuk elkülöníteni, hogy a vertigo hátterében fül-orr-gégészeti probléma, (perifériás eredetű szédülés), illetve neurológiai probléma, (centrális eredetű szédülés), vagy esetleg más kóros eltérés áll.”

Hirtelen jelentkező szédülés esetén mindenképpen érdemes orvoshoz fordulni. Dr. Kovács Adél hangsúlyozta: „Szédülés jelentkezése esetén számításba kell venni azt, hogy az milyen jellegű, hány éves a beteg, vannak-e társbetegségei, milyen tünetek társulnak a szédüléshez, mennyi ideig tart a szédülés. Volt-e már valaha hasonló panasza, társul-e például hányinger, hányás, halláscsökkenés, fülzúgás, kettős látás vagy végtaggyengeség a szédülés mellé.

A szédüléssel kapcsolatban Dr. Kovács Adél elmondta: „Az elmúlt évek tanulmányai azt mutatják, hogy egyre gyakrabban érkeznek a sürgősségi osztályra, olyan szédüléssel jelentkező betegek, akiknél belszervi kórfolyamat pl.: folyadék-elektrolit háztartás zavara, szívritmuszavar, akut intoxikációk, szívinfarktus, hipoglikémia, anémia áll a háttérben.

A szédülés éves előfordulása az átlagpopuláción belül 20-60 százalék. Az esetek 50 -ban belszervi kórfolyamat áll, a további 40-45 százalékban a vesztibularis rendszer kórképei jelentkeznek. Amennyiben fizikális vizsgálat során felmerül a vertigo centrális eredete, a beteg minél hamarabb ideggyógyászati szakellátásban kell részesüljön.

A fül-orr-gégészeti eredetű szédüléssel járó betegségek estében a BPPV vagyis a benignus (jóindulatú) paroxysmalis helyzetváltoztatásra fellépő vertigo okozza a leggyakrabban a panaszokat, melyre a női dominancia jellemző. 100 ezer felnőttből körülbelül 40-60 embert érint. Fiatalkorban és időskorban egyaránt előfordulhat és speciális tornával hatékonyan kezelhető.”

Az úgynevezett neuronitis vestibularis szintén egy fül-orr-gégészeti kórkép, azonban a stroke-ot utánozhatja. Ez a betegség 40-50 éves kor között jelentkezik általában, jellemzője, hogy hirtelen egyoldali vesztibuláris funkciócsökkenés alakul ki. A jó hír azonban, hogy sok esetben ez a funkció visszatér pár héten belül. A beteg 24 óránál hosszabb ideig tartó, forgó jellegű szédüléséről számol be, melyhez vegetatív tünetek is társulhatnak.

Ezek a páciensek gyakran ágyhoz kötöttek, kórházi ellátásra szorulnak. A legerősebb tünetek 3-4 nap alatt elmúlnak és körülbelül egy hónap múlva panaszmentesség alakulhat ki. Amennyiben az érintett oldal vesztibuláris funkciója nem tér vissza a központi idegrendszernek kell átvennie a szerepet, de ez a folyamat csak igen lassan zajlik le, akár hónapok is eltelhetnek, amíg teljesen rendeződik a beteg állapota.

A fennmaradó 10 százalékban a test helyzetének térbeli elhelyezkedésének zavara, a térérzékelés kérgi érintettsége áll fenn, amelyet perzisztáló posturalis-perceptuális szédülésnek (PPPD) nevezünk. Ezek a betegek krónikus szédülésre panaszkodnak, melyhez gyakran pszichés terheltség is társul. Azonban széles skálán található tünetegyüttesről van szó, mely gyakran a szakembereknek is fejtörést okozhat. Itt fontos megemlítenünk a vesztibuláris torna jelentőségét, mely nagyban hozzájárulhat a pácines állapotának javulásához.

Az itt említett betegségek csak szemelvényként foghatók fel, szem előtt tartva, hogy a szédülés olyan szubjektív érzet, mely nagyon sok betegség tüneteként jelentkezik, ezért a társszakmák közötti együttműködés elengedhetetlen.