Ezek a gondolatok kergették halálba a 16 éves szekszárdi fiút

120 ÉVE szűkebb pátriánkat érintő, jelentős tudományos sikerről adott hírt a Tolnamegyei Közlöny 1903. december 10-i száma. „A Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetsége múlt hétfőn tartotta meg Budapesten a Nemzeti Muzeum dísztermében közgyűlését, mely alkalommal a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának tagjai sorába öt évi időtartamra első helyen beválasztották gróf Apponyi Sándor lengyeli nagybirtokost, a Tolnamegyei Muzeum egyik nagynevű alapitóját.”

120 ÉVE nagy veszély fenyegette gróf Benyovszky Rezsőt, Alsó és Felsőtengelic, valamint Hangos puszták tulajdonosát – írta meg a Tolnamegyei Közlöny 1903. december 10-i száma. „Ugyanis a grófnak egyik szolgája, Kéri József ellopta gyémánt gyűrűjét, akit emiatt szolgálatából el is bocsátott. Kéri a rendőrség elől megszökött és Tengeliczre ment, hogy merényletet kövessen el a gróf ellen. Felsötengeliczre érkezve, észrevétlenül belopózkodott a grófi kastélyba és elrejtőzködött a gróf egy lakatlan szobájának ágya alá. Egy közbejött véletlen folytán este tiz órakor a gróf felsőtengeliczi kastélyának egy a végén álló utolsó és lakatlan szobájába ment és ottan egy tenyérnyi nagyságú idegen öltönydarabot pillantott meg. Azon hiszemben, hogy egy pusztabeli legény rejtőzött oda valamelyik cselédleány miatt, inasát hívta és fenhangon mondá neki, hogy a harmadik szobában levő kijárati ajtónál álljon őrt, mig ő egy botot hoz. A rendkívüli testi erejű főur egy másodpercz alatt megjelent újra azon ágynál, de az idegen már nem volt ott. Másnap a paksi vasútállomásnál Bőzsing paksi derék csendőrőrsvezető fogott egy alakot, s ráismert benne a nehány héttel előbb Tengeliczről elcsapott Kéri József egykori másodinasra, a kit behoztak Szekszárdra, ahol most a fogházban várja méltó büntetését.”

120 ÉVE egy öngyilkos tanuló tragikus történetét ismertette a Tolnamegyei Közlöny 1903. december 10-i száma. „Németh László a szekszárdi polg. iskola 5. osztályába járt. Szorgalmas és jó magaviseletü volt. Deczember 9-én, reggel 8 óra előtt néhány percczel, könyveivel a hóna alatt megjelent az iskolában. Akik látták, semmi feltűnőt sem vettek észre rajta. Könyveit lerakta az osztályban a helyére, azután kilépett a folyosóra és ott forgó pisztollyal főbe lőtte magát. A szülők, a tanárok megdöbbenve keresték az öngyilkosság okát. A mint azonban a zsebjeit kikutatták, azonnal világossá lett a tett oka. A fiú ugyanis három levelet hagyott hátra. E levelekben elbúcsúzik szüleitől, testvéreitől és tanárától. Minden levelében azt irja, hogy öngyilkosságának oka az, hogy ő már régen tüdőbajban szenvedett. A boldogtalan fiúnak fájdalmai lehettek a tüdejében, amiket ő, úgy látszik, nem közölt senkivel sem. Meglehet, hogy valakitől azt is hallhatta, hogy a tüdőbajból nem lehet kigyógyulni. Ezek a gondolatok kergették a szegény szerencsétlen, alig 16 éves fiút a halálba.”