Kölesdről tartott előadást kölesdieknek

Az előadó elöljáróban elmondta, hogy az előadás a monográfiára támaszkodik, mert az adott időszak szakirodalma nagyon hiányos. A levéltári kutatást nehezítette, hogy a különböző iratok latin vagy német nyelven íródtak, és a kézírással készült dokumentumok nehezen olvashatók. 

A szakirodalomban mindeddig arról olvashattunk, hogy Kölesd (sok más településsel együtt) a török időkben lakatlanná vált, és csak a török uralom után népesült be. Igaz ugyan, hogy a törökök mellett a végvári katonaság is pusztított, emellett kétfelé kellett adózni, amely adót a veszprémi és keszthelyi katonák hajtottak be.

A 17. század végén Kölesd nem volt lakatlan. A rác hadsereg lüktető életet élt, intenzív valláséletükről templomaik tanúskodnak (Medina, Grábóc).
A rácok két hullámba menekültek, először a pestisjárvány, majd az új hullám pedig a török elől, és ők a Rákóczi-féle szabadságharc után is itt maradtak.

Az első magyarokról a megyei összeírások jegyzőkönyveiből tudhatunk. Az 1721-esben felsorolva olvashatjuk az összes kölesdi lakost. 

Simontornyáról a török után magyar katonák csoportja jön Kölesdre. Okirattal igazolható, hogy 1724-ben Zsámbékról érkeztek magyarok.
A településre ezután Györkönyből németül beszélő magyarok érkeztek, valamint Kistormásról négy német család. Kölesdnek évekig volt györkönyi német bírája.