A tolnai gazdáknak köszönhető a ciktajuh fennmaradása

Régi juhfajtánk a cikta. Jellegét egyrészt a hazai éghajlat, valamint a föld és a rajta élő emberek alakították ki. Őse eredetileg délnémet juhfajta volt, a XVIII. században több hullámban került be az országba, elsősorban Tolnában és Baranyában élő sváb portákba, ezért tolna-baranyai sváb juhnak is nevezték – írja a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság legutóbbi hírlevelében Kováts László természetvédelmi őr.

A cikta kistestű, erős és szikár, meglehetősen igénytelen fajta, jól bírja az időjárás viszontagságait, télen sem kényeztették el. Vérmérséklete élénk, figyelmes juh. A lábai vékonyak, kecsesek, a testmérethez arányosak, csak a kosok csigásan szarvaltak, de napjainkban egy részük már szarv nélküli suta. A cikta gyapjúja hosszúfürtű, durva, de a hazai juhoknál finomabb szerkezetű, ezért a háziipar kedvelt alapanyaga volt. Gyapjából például vastag zokni (fuszekli), kesztyű, valamint a sváb kézművesek jellegzetes papucsa, a pacsker készült.

A nagyüzemi nemesített juhfajták, elsősorban a merinói elterjedésével a XX. század közepére a cikta szinte teljesen eltűnt, a világ egyik legritkább őshonos juhfajtája lett. Tolnai kisgazdáknak köszönhetően néhány apró állománya eredeti formában fennmaradt. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság a nagydorogi Szenes-legelő állattartó telepén 2004-ben a fajta megmentésébe kezdett – sikerrel. A ciktának ma már gazdasági haszna nincs, tartásának elsődleges célja, hogy megőrizzék a fajtát eredeti ősi állapotában, küllemében és tulajdonságában. Állománya a tolnai homokgyepek természetvédelmi kezelésében is részt vesz.