A számok világából érkezett a színek világába

A számok világából érkezett a színek világába Rell Kata. A 75 éves képalkotó, nyugdíjba vonulása előtt – sőt, pár évig még azt követően is – könyvelőként, gazdasági vezetőként dolgozott, szekszárdi cégeknél. Akkor váltott, amikor elfogyott a cérna. Ez úgy értendő, hogy vett a családja egy kis harkányi üdülőt, és annak falára kezdett hímezni, keresztszemes öltésekkel egy képet. Csakhogy elfogyott a fonál, és nem lehetett kapni ugyanolyat. Ezért szövetdarabokkal oldotta meg a kivitelezést. Így indult a textilképkészítő korszaka, 2004-ben. Ezzel az Éjszaka című munkájával elnyerte egy kiállításon a fődíjat 2005-ben, ami a folytatásra ösztönözte.

Teljesen élethű virágokat kezdett remekelni, flittereket, gyöngyöket is felhasználva. Volt, aki megkérdezte: mi lesz, ha elhervad a tulipán, vagy, ha a bodzabogyó csöpögni kezd? Nehezen hitték el, hogy nem „igazi”, olyan aprólékos műgonddal állította össze a kompozícióit. Vékony tűvel, finom, szinte láthatatlan öltésekkel dolgozik.

– Az én korosztályom számára – meséli –, teljesen természetes volt, hogy a lányok, asszonyok otthon varrogatnak, kötnek, horgolnak szabad­idejükben. Nem szaladnak a szabóhoz, ha fel kell hajtani egy nadrágszárat, maguk készítik a sötétítő függönyöket, terítőket, díszpárnákat. Ilyesmivel én is foglalkoztam – például varrtam egy falvédőt a fiam kiságya mellé –, de jobban nem mélyedtem el ebben a dologban, csak amikor végre nyugdíjas lettem.

Az első önálló kiállítása Őcsényben nyílt 2006-ban, a legutóbbi, a 64., a szekszárdi Ady középiskolában várta az érdeklődőket. Távolabbi településekre is meghívták, bemutatkozott már Dunaújvárosban, Gyöngyösön és Vecsésen is.

– A technikai megoldásokat magam találom ki – mondja –, nincs mesterem, nincs, akitől átvehetném a tapasztalatokat, mert ilyen módon senki nem dolgozik. Vannak, akik ragasztják a textildarabokat, de az öltögetéssel nem szöszmötölnek. Tagja vagyok a Bárka szalonnak, melyhez főleg festők csatlakoztak. Tőlük a táborozásokkor ellesek ezt-azt, amit persze átformálok a magam módján: ronggyal dolgozom, nem festékkel.

A virágábrázolásoktól eljutott Rell Kata a tájképekig. Nemrég járt Krétán, s ottani élményit is képekké varrta. Újabban elvont műveket is alkot. A kiállítási helyszíneken pedig a település – általa készített – címerét szokta ajándékozni a meghívó intézménynek.

Elkészítette már többek között Szekszárd, Hőgyész, Kölesd, Pincehely, Varsád, Gyömrő, Üllő, Maglód és Vecsés címerét. Mindemellett verseket is ír. Azt is már boldog nyugdíjasként, 2004-ben kezdte.

– Egy családi rendezvényre voltunk hivatalosak – emlékszik vissza –, és kerestem valami idézetet az ajándékcsomagba kerülő üdvözlőkártyára. Nem találtam megfelelőt. Közben szólt a rádió, és pont egy ilyen témájú beszélgetés ment. Az egyik megszólaló azt mondta: idézetet az keres, aki magától nem tud kitalálni semmit. Nekiültem és kitaláltam. Azóta már két könyvem jelent meg.

Képei többsége realista kompozíció

Rell Kata 1944-ben született Diósberényben. Családja később Szekszárdra költözött. A megyeszékhelyen érettségizett a közgazdasági technikumban, 1962-ben. Statisztikusként, könyvelőként, gazdasági vezetőként dolgozott először a Volánnál, aztán az AFIT-nál, a Városgazdálkodási Vállalatnál, a Szigma Építőipari Szövetkezetnél és a Ferropatent Zrt.-nél, 2000-ig. Textilképeket 2004 óta készít. A Szent István Házban 2005-ben rendezett kiállítás fődíját elnyerte, ami további alkotások készítésére ösztönözte. Varrott képeinek többsége realista, élethű kompozíció. Néhány elvont, gondolatgazdag munkája is van. Eddig 64 kiállításon mutatta be műveit. Verseket is ír. A Csak a fényt keresem című kötetet 2013-ban, a Tűvel, tollal című 2016-ban jelent meg. Szekszárdon él és alkot, özvegy, egy fia van.