Unokája stafírungját készíti a kismester

– Eladásra dolgozik vagy a szekrénynek?

– Ha tudok, eladok ezt-azt – mondja Gellér Istvánné –, de főként az unokám stafírungját készítem. Hímzek terítőt, kötényt, párnahuzatot, babákat varrok, gyöngyöt fűzök.

– Minden sárközi?

– A hímzés igen – jegykendőminta, bíborvég-minta, halottaspárna-minta felhasználásával –, de gyöngyből modern ékszereket is készítek.

– Régóta csinálja?

– Ha úgy nézzük, nem, mert 65 éves vagyok és húsz éve kezdtem. Az őcsényi viseletbe beleszülettem, itt élek. Később a többi sárközi falu némileg eltérő szín- és mintavilágát is megismertem. A férjemmel 15 éven keresztül táncoltunk a decsi Gyöngyösbokrétában. Ha a fellépő ruhákat javítani kellett, azt mi, asszonyok csináltuk.

– Meddig tartott ez a táncos időszak?

– Ennek egy családi tragédia vetett véget, 15 éve. A fiunk a Dunába fulladt, s attól kezdve nem volt kedvünk táncolni. Azért is kezdtem komolyabban foglalkozni a hímzéssel, és főleg a gyöngyfűzéssel, mert arra erősen koncentrálni kell, tervezni, számolni, s így elterelődnek a rossz gondolatok.

– Kiktől tanult?

– A gyöngyfűzést Nagy Zoltánnétól, a fekete-fehér főkötőhímzést Honti Sándornétól, a színes hímzést dr. Apátiné Csapó Annától, a babakészítést Vörös Istvánnétól. Aztán én is tanítottam másokat, vezettem például babavarró tanfolyamot, de az a tapasztalatom, hogy ha néhányan tehetségeseknek bizonyulnak, akkor sem maradnak meg a mesterségben. Ez nem egy aranybánya, itt sok a munka és kevés a pénz.

– De legalább ismertté válhat, aki jól csinálja. Gondolom, voltak már kiállításai…

– Tagja vagyok a Gabóca hímző szakkörnek. Most nyílt egy kiállításunk itt Őcsényben, a református gyülekezeti házban. Babákkal, gyöngyökkel is bemutatkoztam több helyen a környéken, Szekszárdon is. Vannak zsűrizett munkáim, de nem hajtok az elismerésekért. Ha elvégeztem a házimunkát, nekiülök, és készítem a magam kis alkotásait, ami számomra a legjobb kikapcsolódás. Az alkotás az én örömöm, a késztermék meg remélem, majd másokat is boldogít.

Hagyományos és divatékszereket is fűz gyöngyből

Gellér Istvánné 1954-ben született. Lánykorában a szekszárdi bőrdíszműben dolgozott, férjhezmenetele után háztartásbeli volt, az építkezés, a házi munka, a gyereknevelés kötötte le az idejét. Fiukat sajnos elvesztették egy vízi baleset miatt. Lányuk könyvelő, és van egy unokájuk.

Kiváló sárközi alkotóként ismert kismester Gellérné. Hímzéseit, babáit, gyöngyékszereit már több kiállításon bemutatta. Főleg ez utóbbi – a nyaksi, a gyöngygallér és a nyakbavető – igényel sok odafigyelést, esetenként 2-3 napi munkát. Az alkotói szabadság a hagyományápolás terén csak bizonyos korlátokon belül bontakoztatható ki. Néha saját ötleteit is megvalósítja: divatékszereket is készít.