Maradandóság iránti vágy van bennünk

Akik létrehoznak valamit, szeretnék, ha fenn maradna a nevük, a művük. Korosodva minden kreatív ember gondolkodni kezd ennek mikéntjén.

A 92 éves kölesdi vállalkozó, Stengeli Andrásné közreadta az élettörténetét, Hogy ne menjen feledésbe! – címmel. Elolvasható a kötetben, hogy mi mindent tett a településért, és azért, hogy a kuláknak minősített, nincstelenségbe taszított családja visszakaphassa egykori javait, önbecsülését.

A szobrászok érccel, kővel dolgoznak. Számukra – ha közterületi alkotásaik is vannak – a maradandóság adott. De a kisplasztikák is az életmű részei! Szatmári Juhos László – a szekszárdi Borkút és más művek készítője – hiányolja a helyi közgyűjteményt. Vélhetően ez az egyetlen megyeszékhely, ahol nincs állandó képzőművészeti kiállítás. Pedig hely is lenne rá – például a Vármegyeháza, ha kiköltözik a levéltár –, és anyag is van bőven. Tehetséges képzőművészek voltak is, vannak is ebben a városban, ebben a megyében.

A kismesterek tevékenysége is figyelmet érdemlő. Petrits József nem várt másra, létrehozta két fiával, a generációk óta mézeskalács-készítéssel és viaszgyertya-öntéssel foglalkozó család munkásságát bemutató múzeumot. Eszközök, termékek, bizonyítványok, fényképek láthatók a szekszárdi kiállítóhelyen. A 2003-as megnyitás óta közel 110 ezren keresték fel a tárlatot; voltak látogatók minden lakott kontinensről, Kanadától Ausztráliáig.

Sokan nyernek serlegeket, okleveleket különféle versenyeken, s szeretnék, ha azokat megőrizné az utókor. Így vannak ezzel a borászok is. Módos Ernő, az Alisca Borrend nagymestere azt mondja: a Garay-pincében lenne is egy alkalmas hely, ahol a régi borászati eszközöket, borrendi ruhákat, dokumentumokat, díjakat bemutathatnák. Más borvidékeken is van hasonló kiállítás.

Mi lesz a jövőben a filmekkel?

A szó elszáll, az írás megmarad, de mi a helyzet a filmmel? Kindl Gábor számos olyan alkotást készített, mely szekszárdi helyszíneket, embereket, eseményeket, közösségeket mutat be. Szerinte ez a garancia arra, hogy értékelni fogják ezeket a majdan itt élő, új generáció tagjai. Felismerik az egykori utcaképeket, a szüleik, nagyszüleik arcát. A gigaprodukciókat leszámítva, a filmek általában rétegigényeket elégítenek ki. Szekszárdi alkotásokra a szekszárdiak mindig kíváncsiak lesznek. Úgy is, mint kordokumentumokra, úgy is, mint olyan úttörő munkákra, melyekre a későbbi produkciók, mint alapokra, támaszkodhatnak. Az más kérdés, hogy fizikálisan hogyan oldható meg a filmek maradandósága. Amikor jött egy-egy technikai váltás, az átjátszó eszközök is megjelentek – például filmszalagról videóra, videóról DVD-re, DVD-ről pendrájvra. Ma már az internetes fel- és letöltés a mindennapos gyakorlat. Amit arra érdemesnek tartanak, átmentik, archiválják az utókor számára.