Kata a fotelban ül, és elmélyülten olvas

Tavaly még gyakran a hóna alatt szorongatta a kölcsönzött köteteket, így lépett be a városi könyvtár ajtaján. Karácsonyra kapott a nagymamájától egy barna bőr hátizsákot. Ez valóban a célnak megfelelő szállítóeszköz! Tulajdonosa, Kálmán Kata mindig meg is pakolja kedvenc olvasmányaival. Teszi ezt heti rendszerességgel, mint a bonyhádi Solymár Imre Városi Könyvtár egyik leggyakoribb vendége.

Ennek a vonzódásnak, avagy még inkább elkötelezettségnek meg is van az eredménye, sőt, haszna is. Kata ugyanis az intézmény Olvasókirály című versenysorozatának tavalyi fordulóját a mezőnyből kiemelkedve, száznegyvennégy kötet elolvasásával nyerte meg. Vigyázat, az eredmény nem bemondás alapján született! Valamennyi benevezőnek szóban kellett részletekbe menő, szabatos tartalomismertetéssel igazolni, hogy nem átlapozta, hanem értő módon átolvasta a megnevezett könyvet. Beszédes adalék, hogy Kata több mint száztíz kötettel szárnyalta túl a sorban az utána következő versenyző teljesítményét.

Tegyük hozzá: Kata mindössze tízéves.

Bonyhádon él szüleivel, iskolába viszont a megyeszékhelyre jár. A szekszárdi Waldorf Óvoda és Iskola negyedik osztályos tanulója. Már óvodáskorában megtanult olvasni. Élete első könyve meghatározó élményt jelentett számára.

– Azóta is csak olvasok – érzékeltette a múlhatatlan hatást. – A könyv mindig leköt és egy rossz nap után is örömet okoz a történet. Számomra az olvasás sokkal jobb, mint egy film megnézése. Mert a könyv történetét a saját fantáziám szerint tudom elképzelni, megálmodni. Az én fantáziámat abszolút megragadta Leiner Laura nyolcrészes sorozata, a Szent Johanna gimi. Szívesen olvasom a Geronimo Stilton- és Tea Stilton-könyveket és az Atlantisz-sorozatot is. A Harry Potter-sorozat is nagyon megfogott.

– Nagyon ügyes, talpraesett – jellemezte Katát a bonyhádi Solymár Imre Városi Könyvtár vezetője, Schnell-Nagy Erika. – Most már nagylányosan, egymaga állít be hozzánk. A felnőtt könyvtári részen, fent, a galérián szokott ülni és olvasni a fotelban. A számára engedélyezett egy órát mindig kihasználja, és ugyan van karórája, de előfordul, hogy emlékeztetnünk kell rá: Kata, menned kell haza! Látszik hogy sokat olvas, szépen, választékosan beszél.

Csákó Fruzsina, a szekszárdi Waldorf Óvoda és Iskola intézményvezető-helyettese, egyúttal Kata osztálytanítója így méltatta tanítványát: – Korához képest kiemelkedően tájékozott, irigylésre méltó szókinccsel rendelkezik. A fogalmazás nem okoz számára gondot, helyesírása majdhogynem hibátlan. Fantázia, kreativitás, nyelvi készség és még sorolhatnám azokat az erényeket, melyek erősítését a rendszeres olvasásnak is köszönheti.

Ősi, ám felülmúlhatatlan marad

„Aki könyvet olvas, maga idézi fel a látványt, maga teremti meg a hangokat, maga alkotja meg a mozdulatokat, az arcvonásokat, az érzelmeket. (...) És aki a legcsekélyebb örömét leli az alkotásban, annak olyasvalamit nyújt a könyv, amit a televízió soha. (...) A könyv igényes, mert alkotó tevékenységet követel az olvasótól. Nem mindenki, sőt, roppant kevesen felelnek meg e követelménynek. (...) De a rendíthetetlen, 1 százalék alatti kisebbség egész idő alatt kitart a könyv mellett. Mert csak az írott szó követelhet ilyen sokat tőlük, csak az írott szó kényszerítheti őket alkotó tevékenységre, csak az írott szó idomulhat szükségleteikhez és vágyaikhoz, csak az írott szó adhatja meg nekik azt, amit semmi más.” (Isaac Asimov: A Hold tragédiája).

Fotó: Kálmán Kata kedvenc helyszínén, azaz a bonyhádi könyvtárba