A Fedorkával újra feléled a versmondás öröme

Wiegmann Alfréd rendező a kezdetek óta részese a Fedorka – Sosevolt VersNap rendezvénynek. Ott volt az indulásnál, és ott volt a kezdeményezés múlt heti, tizenegyedik állomásán is. Sőt, a Magyar Versmondók Egyesületének képviseletében a versszínházért felelős alelnök köszöntötte a közönséget, majd nyitotta meg a seregszemlét, illetve elnökölte a zsűrit az ifjabbik korosztálynál. 

– Már tizenegy évvel ezelőtt is szépen, szeretettel megtartott rendezvény volt – emlékezett a kezdetekre. – Azóta egyre terebélyesedett és egyre nőtt a színvonal is. Egy olyan világban, ahol irracionális erők működnek körülöttünk, a versek a maguk módján egzaktak maradnak. Ha jól olvasom a sorokat, akkor pontos üzeneteket kapok a világállapotról, az emberi magatartásról, szeretetről, nehézségekről és szépségekről. A költők a maguk moralizálásával felemlítenek emberi helyzeteket, emberi szépségeket, avagy emberi konfliktusokat, irányt mutatva arra nézve, hogy mi a fontos, mi az erkölcsös. Az ókori görögök a ma már kevéssé használt, kalokagathia elnevezéssel foglalták össze nevelési elvüket: ez nem volt más, mint a szépség, jóság és erkölcsösség összessége. Ha mindezekkel érintkeznek ezek a gyerekek, ezek a kicsiny lelkek, akkor remélhetőleg értelmes, a világot szerető, aktív emberek lesznek.

A többi között ez ennek a rendezvénynek a csodálatos pedagógiai haszna. Miként annak valamennyien tanúi voltunk, egyszer csak színpadra léptek a fiatalok, érett vers­mondással, gondolati szempontból tisztán, érzelmileg gazdagon, színesen. A Fedorka – Sosevolt Vers­Nap összefoglaló módon tárta elénk, hogy érdemes dolgozni, érdemes áldozatot hozni, érdemes foglalkozni a művészettel, és érdemes azt minél jobban beépíteni a mindennapi életbe. Ez volt az egyik nagy öröm és nagy élmény ezen a különleges eseményen. S azt is tapasztalhattam, hogy a zsűri meglátásai, segítő szándékú iránymutatásai nem hullanak a semmibe: azok szép lassan beépülnek a versválasztásba, a szülők, nevelők, tanárok gondolkodásába és nem utolsósorban a versmondók személyiségébe. 

A vers már Rékasi Károly gyermekkora mindennapjaiban jelen volt. Köszönhetően édesanyjának, aki a kedvenc hetilapjában közölt költeményeket rendre megtanultatta erre fogékony kisfiával. Rékasi Károly számára így vált – miként fogalmazott lapunknak adott interjújában – természetes élettárssá ez a műfaj. 

Nem idegen tőle a kortárs költészet sem. Annyira nem, hogy Zsigmond nevű fia a slam poetry kiváló hazai művelője. Rékasi Károly szerint egykoron, a XIX. század közepén az egyik legjelentősebb hazai slammer nem volt más, mint Petőfi Sándor. Hiszen nemcsak ő maga írta, de gyakorta elő is adta időközben dallá is változtatott verseit. Ennek az összefüggésnek azért van jelentősége, mert Rékasi Károly és Rékasi Zsigmond együtt is fellépett úgy, hogy az apa Petőfi Sándor-költeményt adott elő, fia pedig ugyanazon témát feldolgozva egy slam poetryt. 

Mindezek után nem véletlen, hogy Rékasi Károly készséggel fogadta el a meghívást a Fedorka – Sosevolt VersNap nemrég Szekszárdon tartott országos döntőjére. Illetve a bírálóbizottság elnöki tisztét is vállalta a nagyobbik korosztály kategóriájában. 
– Óriási örömmel nyugtáztam, hogy az ország – és vele együtt Erdély és a Felvidék – hatvankilenc településéről ilyen sok és ennyire pallérozott versmondó mérettette meg magát – mondta a színművész. – Felemelő volt ezt az elhivatottnak nevezhető jelenséget látni, hallani, érezni, tapasztalni. Főként annak ismeretében, hogy manapság az ifjú korosztály körében nem mindenekfölött való a vers... A reggeli kávézás közepette feleségemnek is áradoztam erről a rendezvényről, ami nemcsak érdekesség volt számomra, de hallatlanul fel is töltött. Csak csodálkoztam, ámultam, amikor egymást követően léptek elénk a színpadra – és ez szó szerint értendő – a jobbnál jobb versmondók. Feledhetetlen élményt jelentett. 

Rékasi Károly azt vallja: ha akadnak fiatalok, akik manapság arra „vetemednek”, hogy verseket olvassanak, sőt megtanuljanak, illetve, ami mindennek a teteje, ezen tudásukkal bátran ki is álljanak egy bizottság elé, akkor valóban meg kell teremteni az alkalmat a nyilvános és nemes vetélkedésre. Meggyőződése szerint ezt az elhatározást példázza, illetve valósította meg méltó körülményekkel, tökéletesen a Fedorka – Sosevolt VersNap.