Sárkány díszeleg a kályhacsempén

Dr. Feld István régész, történész, egyetemi oktató vezette az ozorai várnál azt a műemléki-régészeti kutatást, aminek köszönhetően a  nyugati várfal előtt előkerült egy középkori kályhaleletanyag jelentős darabja. Ez a töredék december hónap műtárgya a Wosinsky Mór Múzeumban. A részleteket dr. Vizi Márta, az intézmény régész főmuzeológusa tekintette át, tőle származik az alábbi összegzés.

Zsigmond király 1416-ban adott engedélyt a firenzei származású Filippo Scolari (1368 körül–1426) számára, hogy magyarországi birtokai bármelyikén, de különösen Ozorán kőből vagy fából várat, erősséget vagy kastélyt építtessen. A felépült épület jegyeit tekintve a hazai, 15. század első felére jellemző késő gótika hatása a döntő.

A várban már alkalmazták a 14. század második felében az Alpoktól északra fekvő területeken, így a Kárpát-medencében is megjelent speciális fűtőberendezést, a kályhát. Tehát az előkerült kályhacsempéket, valamint a szemeskályhákhoz tartozó darabokat kályhaként felépítve használták. A vizsgálatokkal meg lehet határozni a magyarországi kályhásság fejlődésének, divatjának megfelelő típusokat.

Megállapítható, hogy Ozorán a korszakra jellemző, úgynevezett Zsigmond-kori csempetípusokból álló kályhák működhettek. Az épület fűtésére Filippo Scolari – azaz a magyar keresztségben Ozorai Pipo névvel illetett lovag – korában a reprezentatív terekben a cserépkályhák, az egyéb terekben inkább szemeskályhák szolgáltak.  

A kályhák alsó, hasáb alakú része négyzetes formájú, zöld, barna, sárga ólommázas, préseléssel készült, domborműves ábrázolásokkal díszített csempékből épült fel. Az ozorai kályhákat alkotó csempéken egy várat, a nyúl és a sün versengését bemutató mesejelenetet, valamint címereket is láthatunk. Egy Zsigmond-címeres példányon a Sárkány Lovagrend jelvénye övezi a címerpajzsot. A kályha felső, hengeres része téglalap formájú, szintén színes mázas, zárt, préselt előlapú, valamint dongás hátú, gyakran áttört mérműves – azaz körívekből alkotott, áttört geometrikus díszítményű – csempékből készült.

Felül általában háromszög formájú csempéket helyeztek el, az egyik téglalap alakú, pártázattal lezárt ozorai párkánycsempén hosszú nyakú, szárnyas-farkas sárkányalak található. A korszak szokása volt, hogy a királyi, főúri kályhákat jellegzetes, a tulajdonosra utaló díszes, címeres kályhacsempével is ékesítették.

A csempe a típus szokásos egyenes keretével készült. Ezen belül helyezkedik el a felül és oldalt egyenes, alul lekerekített címerpajzs. A pajzsot bal haránt négy-négy sáv osztja fel. A Richental-krónikában fekete-arany sávok láthatóak a Scolari-címeren. Maga a csempe azonban egyszínű, zöld mázzal borított. A jobb felső, szélesebb sáv kissé szélesebb a többinél, sárkány ábrázolással egészül ki. Ez a mesebeli lény a Sárkány Lovagrend ábrázolásain is jelen van. A firenzei Scolari-palota homlokzatán a sárkány a címerpajzs tetején látható. A jobb felső sávban lévő sas lábánál látható ferde, vágott sáv utal a címerpajzs további részére.

A bemutatott darab a töredék jellegzetessége miatt biztonsággal állítható, hogy Filippo Scolari címerét ábrázolja, kályhacsempére alkalmazva. A kályha nagy valószínűséggel a szoba közepe felől látható oldalán helyezkedett el. A töredékként fennmaradt csempe minden bizonnyal a kályha alsó, hasáb alakú részének felső szélén lehetett.

A Zsigmond-kori kályhát alkotó csempék típusaihoz sorolható egyedi csempe bizonyítja, hogy egyes esetekben egyedi, a tulajdonosokhoz köthető darabokkal is számolni kell. Ezek az adott épület tulajdonosának reprezentációs igényét elégítették ki, amennyiben saját címerével ékesítette még a cserépkályhát is.