Interjú

2024.04.27. 15:40

A konzervatóriumból kirúgták, ma 37 lemez szerzője, előadója

Pintér Béla sok felekezet rendezvényén részt vesz, saját Isten-dicsőítő dalait előadva. Legutóbb a gerjeni református templomban hallhatták a más településekről is érkező hívők.

Wessely Gábor

Népszerű vendég érkezett, megtelt a gerjeni református templom Pintér Béla koncertjére (A szerző fotója)

– A hívők körében, több felekezetben is, ma ön a legismertebb énekes. Töretlen volt az útja? 

– Kié töretlen? Keresztény családba születtem – mondta Pintér Béla, aki a gerjeni református templomban adott koncertet a múlt vasárnap –, ami fontos alapot jelentett mindahhoz, amivel a későbbiekben foglalkozni kezdtem. Kereskedőnek tanultam, de gyermekkorom óta élt bennem a vágy, hogy megszólítsam az embereket, hirdetve az evangéliumot, Jézusról beszélve, másoknak. Csak nem tudtam elképzelni, hogy lehetne ebből megélni. Körülbelül 19-20 évesen jött a felismerés, hogy nemcsak hobbi szinten működhet az, hogy dalokat írok és megosztom az istentiszteleteken és más gyülekezeti alkalmakon résztvevőkkel, hanem, Isten segítségével lehet ez a munkám, a hivatásom is. 

– A baptistáknál minden istentisztelet zenés?

– Teljes mértékben. Működött nálunk énekkar, zenekar, ifjúsági kórus, és én mindebben részt vettem. A zene töltötte ki a napjaimat, zenei pályára készültem. Zongoráztam, fagottoztam is. De egyszer csak bezáródtak az ajtók. Kirúgtak a miskolci zeneművészetiről; megbuktam fagottból.

– Rosszul fújta? Vagy hogy lehet abból megbukni? 

– Ennek más okai voltak. Nem akarom itt most részletezni!

– A beat és a rock nem vonzotta annakidején? 

– Úgy, hogy rockzenész legyek, nem érdekelt, de úgy, mint műfaj, igen. Az foglalkoztatott: hogyan lehetne megvalósítani, hogy a stílus legyen populáris, olyan, ami a fiatalokat megérinti, a mondanivaló, az üzenet viszont maradjon evangéliumközpontú. 

– Tehát írta az evangéliumközpontú dalait, miközben kereskedőként dolgozott? 

– Igen, egy élelmiszerboltban voltam zöldséges és üvegvisszaváltó a rendszerváltás táján, 16-17 évesen. Közben megszereztem a kereskedői végzettséget. Eltávolítani csak a konzervatóriumból tudtak, Istentől nem. Ő velem maradt és segített. Munka után odaültem a zongorához és jöttek a dalok. De akkor még elképzelésem se volt arról, hogyan lesz ebből színpad. 

– Mikor jött a fordulat? 

– Amikor megismerkedtem a feleségemmel. Ő a hajdúsámsoni pünkösdi gyülekezet tagja volt. Tudni kell, hogy a baptista szertartások is ének- és zenecentrikusak, de klasszikus módon. Ott egy dobbal megjelenni nem szokás. A pünkösdieknél viszont a popzenekari felállás elterjedt. Bekerültem az ottani dicsőítő csoportba, még nem szólistaként, hanem másokkal együtt énekelve. Ez volt a Christianus zenekar, mely már saját műsoros kazettákat adott ki.  

– És mit szóltak ehhez a baptisták? 

– Hát nem örültek neki. Ám hamarosan elfogadottá vált az a fajta felekezetköziségem, aminek a lényege, hogy senkié se vagyok kizárólagosan, mert mindenkié vagyok. 

– A saját dalok mikortól öltöttek testet, lemezek formájában? 

– Kazettákkal kezdtem, az első 1995-ben jelent meg, tíz dallal. Később jöttek a CD-k, amiből már 37 született. A feleségem a főszervező, évente nagyjából száz helyre megyek, általában lelkiségi programokra, határainkon túli magyarlakta helyekre is. Nagy szeretettel fogadnak, nyílnak az ajtók mindenütt.

– Meddig lehet ezt csinálni? Szombathelyről jött Gerjenbe, aztán vissza, haza, Debrecenbe…

– Ötven fölött már érzem, hogy időnként fáraszt a pörgés és a sok vezetés. Ám ebben a műfajban talán még hatvan, hetven fölött is állhat az ember a pódiumon, a színpadon, persze kevesebbet vállalva. Máshoz nem értek, az olyan zenészek példája meg nem vonz, akik, ha érzik, hogy már a B oldal forog, nyitnak egy vendéglőt vagy egy divatüzletet, és abból próbálnak profitálni. Úgy gondolom, hogy Istennek lesz ötlete, terve velem, ahogy egész életemben volt. Krisztus-követő vagyok, rábízom magam. 

Esküvői dalainak kiadását tervezi

Pintér Béla 1973-ban született Nyíregyházán. Családja a helyi baptista gyülekezetbe járt.

Kereskedői végzettséget szerzett 1991-ben, bár mindig zenei pályára vágyott. (A miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Középiskolából eltanácsolták.) Korán, 19 évesen megházasodott, négy gyereke és három unokája van. Istendicsőítő dalok szerzője és előadója. Eddig 37 lemeze jelent meg, különböző stílusúak és műfajúak. Sok közöttük a gyermekzene, vannak szép karácsonyi szerzeményei, és külföldi keresztény szerzők dalainak átültetésével, magyarországi népszerűsítésével is foglalkozik. A közeljövőben esküvői dalainak rögzítését tervezi. Mert eddig ilyen kínálat hazánkban nem volt, a vallásos párok házasságkötésekor is Zorán vagy Ákos dalai szóltak.  

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában