Imrő Böske kilencven év után hazatérhet

A tavaszi kiállításon, csakúgy, mint korábban, a helyi asszonyok ügyes kezeinek munkája tekinthető meg, a hímzéstől kezdve a szövésen át a csuhé baba készítésig. 

– Az elődeinktől ránk örökített, tárgyiasult tudás átadása az utánunk következő nemzedéknek, úgy gondolom, nemcsak lehetőség, hanem kötelesség is – hangsúlyozta beszédében Sziebert Éva. – Hiszen ha nem tanulják meg lányaink, unokáink ezeket a szép hagyományokat, akkor el fognak veszni, elsikkadnak a feledés útvesztőiben.

Hozzátette azt is: fontos tudni, hogy egykoron, amikor a kinti munkák már befejeződtek, a hűvös, késő őszi vagy a téli estéken, mik születtek nagyanyáink, dédanyáink kezei között. Hogyan fűzték a gyöngyöket, milyen helyi hímzés motívumokat alkalmaztak, miként írták a tojást és mi az, amiben különböztek a környező falvak lakóitól. – Ezt próbáljuk átadni a minden évben megtartott tojás író hét keretében, vagy a gyöngyfűző szakkörben – húzta alá a polgármester, aki megköszönte Jáhn Jánosné szervező munkáját, illetve valamennyi közreműködő segítségét abban, hogy megvalósuljon a rendezvény.

A kiállítás egyik érdekességét jelenti a Váraljai bokrétás leány című alkotás. Ezt közel kilencven éve, 1935-ben vitte vászonra Horváth Károly festő, grafikus, akinek Imrő Böske volt a modellje. A kép tulajdonosa eladásra kínálta a községnek a helytörténeti jelentőségű művet, amiért négyszázezer forintot kért. Sziebert Éva elmondta lapunknak, hogy az önkormányzat gyűjtést szervez annak érdekében, hogy Imrő Böske „hazaérkezzen”.

Az évente megtartott községi seregszemlére a hagyományokhoz híven vendég kiállítóik is meghívást kapnak. Ez alkalommal Bátorfiné Dulf Anetta festményei, Verseci Edina mackó gyűjteménye, valamint Hoffmann Jánosné, Jáhn Jánosné, Kincséné Sohonyai Margit, Romoziné Sasvári Erzsébet és Toláczi Zsanett kézműves munkái színesítik a május 31-ig megtekinthető tárlatot.