Kakasdi öregfiúkkal mérkőzött meg a Dárdai Team

„Nem tudom, mi az eredmény a magyar meccsen, de Pali fiaival pár év múlva erősebb lehetne a válogatott” – szólt oda szotyolát ropogtató ismerősének egy kakasdi szurkoló, majd jóízűt kortyolt a söréből. A Dárdai Team átlagéletkorán fiatalító két tehetség, az U17-es német válogatottban már bemutatkozó Márton, illetve Bence játékán is látszott, jó géneket örököltek apjuktól.

Nem csak a Hertha-különítmény miatt volt érdemes a gálamérkőzést választani az azeri–magyar Európa-bajnoki selejtezőmérkőzés helyett (a miheztartást végett a mérkőzést végül Marco Rossi együttese nyerte 3–1-re), hiszen többek között – a teljesség igénye nélkül – a korábbi 41-szeres válogatott, a PSV Eindhovenben is megforduló Fehér Csaba és testvére, a Videotonnal és a Pakssal az NB I-ben is szereplő Attila, az élvonalat szintén megjárt, Vasas, ZTE és Pécs-játékos Gyánó Szabolcs, az ehhez hasonló mérkőzések szervezője, Bakalár László, valamint a „dream team” szintén állandó tagjai, többek között Palásti Lajos és Prantner György is pályára lépett.

Azért a megyei foci sava-borsa is jelen volt a gálameccsen: a kezdés előtt a szurkolók – akik lehettek 300-400-an – egy része zöld füstgránáttal köszöntötte a csapatokat, a legelső tisztázásnál pedig a pálya melletti családi ház kertjében kötött ki a labda. Ilyet azért aligha látnak a fiatalok Németországban...

A találkozót papírforma szerint a Dárdai Team nyerte 9–1-re, azon viszont lehet vitatkozni, hogy a volt szövetségi kapitány, és Hertha-edző találata, vagy a kakasdiak egyetlen gólja után volt-e nagyobb ováció a lelátókon.

„Háromszor futok harminc percet egy héten. Súlyfelesleg van, mert már nem igazán járok el focizni. Tavaly Zamárdiban játszottam utoljára ilyen mérkőzést, előtte Dunaújvárosban, télen pedig egy teremtornán, azon kívül nem focizok. Az ember ilyenkor többet vállal az elején, de figyelni kell arra, hogy az első két mérkőzésen ne sérüljön meg. Utána mehet már rendesen a játék, de általában ekkorra már mindenki megy vissza dolgozni. Én most szüneten vagyok, de ki tudja, hogy meddig” – fogalmazott a mérkőzés után a 43 esztendős Dárdai Pál, aki ugyan 2011-ben szögre akasztotta cipőt, de ez a játékán egyáltalán nem látszott.