Sokba került az első félidei gyenge produkció

Három alapembere, Csajkó Eliza, Nagy Tünde és Szabó Janka nélkül próbált olyan tettet végrehajtani a Szekszárd, mely több mint öt éve nem sikerült: hazai pályán legyőzni a Mohácsot. A szomszédvári riválist legutóbb 2015 novemberében múlta felül a Fekete Gólyák – mondjuk akkor nagyon, 36–16-ra –, azóta egy döntetlen mellett két vereség a mérleg (az előző szezont különböző osztályban töltötték a csapatok.

A megtépázott Szekszárd első félidei játékáról sok jót nem lehet elmondani, mindössze annyit, hogy az első percben még vezetett. Utána viszont közel nyolc percig gólképtelen volt a kispadra két mérkőzés után visszatérő Borbándi István gárdája. A mohácsiak végig tartani tudták a három-négy gólos különbséget, a játékrész végére pedig kialakult a találkozó legnagyobb különbsége. Folytatás után egy másik FGKC jött ki a pályára, Kaposvári Anita vezérletével 3–0-val indítottak a hazaiak, szűk negyedórával a vége előtt pedig már csak egy volt közte (47. perc: 21–22). Amikor azonban úgy tűnt, hogy egy új meccs kezdődhet, megremegtek a hazai kezek és lábak, így végül nem sikerült legyőznie a Szekszárdnak a már mumusnak számító baranyaiakat.

„Az első félidőben ment a mérkőzés. Tudtuk és úgy is készültünk, hogy a védekezésről fog szólni a találkozó, de harminc perc alatt tizenhét gól kapni nem lehet egyetlen egy csapattól sem. Nem találtuk az összhangot hátul, de a támadójátékunk is impotens volt. Ez különböző okokra vezethető vissza, amit nem szeretnék ecsetelni – fogalmazott a lefújást követően Borbándi István. – A második félidőben jobban muzsikáltunk védekezésben, tizenhárom gólt kaptunk, míg tizenötöt lőttünk. Megnyertük ugyan azt a játékrészt, de ez nem tud vigasztalni, mert győzni szerettünk volna, hogy előrébb lépjünk a tabellán. Sajnálom ezt a mérkőzést, azért is, mert lendületben voltunk. Azt mondtam a lányoknak az öltözőben, hogy nem szeretném, ha ez a vereség visszavetné őket, megpróbáljuk túltenni magunkat ezen a meccsen, mert fontos bajnokik várnak ránk” – zárta a szekszárdi vezetőedző.

A Fekete Gólyáknak hat győzelem mellett ez volt a tizedik veresége a bajnokságban, ezzel jelenleg a nyolcadik helyen áll. Egy hét szünet után, április 10-én a dobogón lévő Kozármislenyhez látogat a gárda.

Női NB I/B, Nyugat, 16. forduló

Szekszárdi Fekete Gólyák KC–Mohácsi TE 1888 27–30 (12–17)

Szekszárd, zárt kapuk mögött. Vezette: Maródi I., Novák P.

SZEKSZÁRD: Szalai Sz. – Lengyelfalusy 3, Bencze 1, Kapás 7 (1), Nagy Sz. 4 (1), Kaposvári 5, Gulyás L. 1. Csere: Keringer 2, Feri D. 1, Bognár Zs. 1, Bordán A. 2. Vezetőedző: Borbándi István

A Mohács legjobb dobói: Kanyó 9 (3), Hahner 6, Rittlinger, Kaló, Takács K 3-3

Hétméteresek: 3/2, illetve 4/3.

Kiállítások: 8, illetve 8 perc.

Visszatérők

Mint azt Borbándi Istvántól megtudtuk, Szabó Janka bokája a pénteki edzésen kiment, ezért nem léphetett pályára a Mohács ellen. A fizioterapeuta szerint húsvét után már edzésbe állhat. Csajkó Eliza visszatérésére sem kell sokáig várni, ő a közvetkező, Kozármisleny elleni bajnokin már pályára léphet. Nem úgy Nagy Tünde, akinek a térdében a porccal akadnak gondok, így rá valószínűleg nem számíthatnak már. A vezetőedző kitért a fiatalokra is, Bognár Zsanettről, Bordán Alexandra és Bencze Dóráról elmondta, hozzá tudták tenni a magukét a mérkőzéshez, összességében elégedett velük.

Gyászszünet

A mérkőzés egyperces néma gyászszünettel kezdődött a héten elhunyt Andorka Sándorra emlékezve. A Tolna megyei kötődését, tolnai gyökereit soha nem feledő szaktekintély a hazai és a nemzetközi színtéren közel nyolcszáz mérkőzésen működött játékvezetőként, s legalább ötszáz meccsen ült ellenőrként, vagy az Európai Kézilabda-szövetség (EHF) delegáltjaként az oldalvonal melletti asztalnál és a lelátón, öregbítve a magyar kézilabdázás hírnevét.