Egymillió munkahely - Bravúr lenne, ha összejönne

Azzal mára nagyjából mindenki egyetért, hogy az alacsony foglalkoztatottság az egyik, ha nem a legfontosabb probléma, amely a magyar gazdaságban megoldásra vár. Abban azonban többen szkeptikusan nyilatkoznak, hogy megvalósítható-e egy ilyen gyors átalakítás, főként a jelenlegi viszonyok között.

Először is érdemes tisztázni, ha teljesülne az ígéret, akkor az a foglalkoztatási ráta közel 14 százalékpontos emelkedését feltételezné még akkor is, ha a tágabb, 15–74 éves, és nem az összehasonlításban gyakrabban idézett 15–64 éves korosztályt tekintjük. Ha megnézzük az európai gazdaságok történetét, az EU hivatalos létrejötte óta csak két gazdaságban sikerült hasonló bravúr: Írországban a 90-es és Spanyolországban a 2000-es évtizedben.

Mindkét esetben enyhén a jelenlegi hazai szintnél alacsonyabb foglalkoztatási ráta volt, viszont jelenleg sem számítanak kiemelkedőnek a mutató tekintetében, nem érték el a skandináv országok 70 százalék feletti arányát 2008-ig.

Magyarországnak viszont azt a szintet kellene megcéloznia, miközben Észtországon kívül még egyetlen volt szocialista országnak sem sikerült megközelíteni a 70 százalékos álomhatárt. Az is hatalmas eredmény lenne azonban, ha a régióra jellemző 65 százalék körüli szintet sikerülne elérni, mivel már ez is óriási terhet venne le az aktív réteg válláról, teret nyitna az adókulcsok csökkentésének.

Az alacsony kiindulási szint mellett több kedvező tényező is segíti a munkahelyteremtést, ám kétségkívül vannak olyanok is, amelyek megnehezítik a dolgot. Az a tény, hogy éppen egy súlyos recesszión vagyunk túl, azt is jelenti egyben, hogy nagy a szabadon rendelkezésre álló munkaerő, amelyet még a válság során tettek utcára. Ezekkel a munkavállalókkal nem kell külön mutatványokat végrehajtani, hogy visszatérjenek a munkába, maguktól is erre törekednek. Itt tehát keresleti problémával állunk szemben.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható!