2010.07.30. 05:28

A politikusok (mit sem érő) szava

Bár Török Gábor politikai elemző úgy véli, akár komoly következményei is lehetnek annak, hogy az a Fidesz, amely korábban nem győzte dícsérni a népszavazás intézményét, most hallani sem akar a dologról, magam azt gondolom, a magyar politikusok ma még egészen nyugodtan segget csinálhatnak a szájukból.

Stanga István

Bevallom őszintén, a kis hazánkban „praktizáló” politológusok közül Török Gábor az egyik olyan, aki nemcsak emberként szimpatikus a számomra, de akinek az esetek döntő többségében a véleményével, a meglátásaival is maradéktalanul egyetértek. Éppen ezért lepődtem meg blogjának azon bejegyzésén, amit „Legyen-e népszavazás?” címmel publikált, s amelyben annak a nagyon súlyos ellentmondásnak a lehetséges következményeiről elmélkedik, amely Orbán Viktor közelmúltbeli, illetve manapság elmondott szavai között feszül. Az, hogy a miniszterelnök és a kormánypárt bizonyos ügyekben szemrebbenés nélkül váltogatja az álláspontját, számomra nem túlságosan meglepő, hiszen a „Ki nem sz...ja le a népet?” című írásomban nem is oly régen éppen arról szóltam, hogy míg 2005-ben az államfőjelölt személyét illetően mind Orbán, mind a Fidesz lelkes és rendíthetetlen híve volt a népszavazásnak, addig 2010-re ez a tűz olyannyira kihúnyt, hogy a kormányfő pár nappal ezelőtt jószerivel egyszemélyben döntött a Sándor-palota következő lakójáról. Nos, Török Gábor is valami hasonlót fedezett fel Orbán Viktor ATV-beli fellépését látva, amikor is a kabinet első embere azt fejtegette, hogy az új alkotmányról nem csupán azért nem rendeznek majd népszavazást, mert ő „nem híve” ennek, hanem mert – mint mondta – „azért választjuk meg a képviselőinket, hogy a mindannyiunkra tartozó fontos kérdéseket eldöntsék, és csak igen kivételes esetekben forduljanak vissza a választópolgárokhoz.” Amely vélekedéssel persze, teljesen egyet lehetne érteni, ha Orbán és pártja nem sokkal korábban nem épp ennek az ellenkezőjéről igyekezett volna meggyőzni Magyarország hiszékenyebb felét. Csakhogy ezt tették.

Akkor is, amikor Orbán a 2008-as évértékelő beszédében azt mondta, „a népszavazás jogát és lehetőségét nem megkaptuk, hanem kiharcoltuk. Az emberek egy alkotmányos jogért voltak kénytelenek több mint egy éven keresztül harcot folytatni. (...) az emberek ezeket a kérdéseket fontosnak tartják, úgy érzik, ez életük néhány olyan fontos kérdése, amelyekben nem adhatják át másnak a döntés lehetőségét”, no, meg akkor is, amikor ugyanő és úgyszintén 2008-ban azt fejtegette, hogy „az elmúlt 18 évben sokan csak annyit láttak a demokráciából, hogy négyévente elmegyünk szavazni, de egyébként a közélet nem tart igényt a véleményünkre. A népszavazás éppen azt bizonyítja be, hogy nem kell szükségszerűen így lennie, hiszen két választás között (...) mód van arra, hogy elmenjünk és döntsünk”. No, már most, e valóban szembeötlő ellentmondásokból Török egyrészt azt a következtetést vonja le, hogy egy, a mainál életképesebb ellenzék „a népszavazást elutasító kormány orra alá dörgölhetné azokat a fideszes nyilatkozatokat, amelyekben 2006 és 2008 között rendszeresen ünnepelni látszottak a nép közvetlen hatalomgyakorlását”, másfelől pedig azt, hogy a választók áthangolását illetően „sok fejtörést okozhatnak még a Fidesznek politikusai korábbi mondatai”. Nos, éppen ez az, amit én nem nagyon hiszek. Azt ugyanis a Fidesz még a többi pártnál is sokkal jobban tudja, hogy az emlékezet (pláne a közéleti) milyen véges, és ha véletlenül eszébe is jutna az embereknek, hogy Orbánék erről vagy arról a dologról egyáltalán nem azt mondták ellenzékben, mint kormányon, akkor sincsen nagy baj, ha valaki ügyesen kommunikál. (Mint most a miniszterelnök, aki azt állította, az egyszeri, nagyarányú adócsökkentés már megtörtént.) Na, szóval a magyar politikusok következmények nélkül csinálhatnak segget a szájukból. És ez mindaddig így is lesz, amíg a választók tűrik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ahogyan azt az elmúlt években már megszokhatták, egy rövidke nyári pihenő erejéig elbúcsúzik Önöktől a Blogális Világ, amelynek helyén augusztus 2-a és augusztus 16-a között belpolitikai témájú cikkeket olvashatnak.
Azoknak, akik úgyszintén most indulnak szabadságra, hadd kívánjak kellemes pihenést, azoknak pedig, akik már túl vannak a vakáción, jó munkát.
Ne feledjék: találkozunk augusztus 16-án!
Stanga István