Pökhendik, arrogánsak voltak

Dunga, a brazilok edzője szemére elsősorban a makacsságát vetik. Az összeállításnál egyéni szimpátiája vezette, emiatt mellőzte Ronaldinhót, Patót, Adrianót. Velük szemben olyan játékosokat favorizált, akik nagyon rossz formában futballoztak a klubidényben, mint Felipe Melo és Júlio Baptista. Brazilokról fura ilyet leírni, de túlságosan egysíkú lett a csapat játéka. A védelem éppen akkor hagyta „cserben”, amikor a legnagyobb volt a baj, a hollandok ellen. Dunga a támadásoknál túlságosan bízott a kontrajáték lehetőségében, s kevés kreatív játékost állított a csapatába. Grafite, Nilmar és Júlio Baptista nem jelentettek alternatívát a támadójáték javítására - ki gondolja, hogy a Ronaldinho, Pato, Adriano trió gyengébb náluk? Soha még ilyen gyenge nem volt világbajnokságon a brazil „kispad”. Dunga túlságosan ideges volt a nehéz pillanatokban, s ez átragadt a játékosaira is.

Diego Armando Maradona, az argentinok kapitánya ugyancsak elsősorban a saját érzelmeire hallgatott bizonyos játékosok favorizálásával, mások mellőzésével. Javier Zanetti és Esteban Cambiasso kihagyása magyarázhatatlan, különösen, ha megemlítjük, a jobbhátvéd posztján végig gondjai voltak az Albicélestének, s a németek ellen négy gólból hármat onnan kapott. Juan Sebastian Verón nem tudta igazolni a kapitány bizalmát, a nem teljesen lefutott mérkőzéseken nem volt vezéregyéniség. Maradona másokkal szemben arrogánsan és fölényesen viselkedett, s erre még kétségtelenül csodálatos játékos-pályafutása sem ad magyarázatot. Sem neki, sem stábja tagjainak nem volt ötlete arra, mit lehetne tenni a németek ellen a gyorsan bekapott gól után.

Marcello Lippi, az olaszok kapitánya ugyancsak a személyes érzelmeit részesítette előnyben a csapat-összeállításnál. Mindig is hangoztatta, hogy elvei szerint nem a legjobb 23 játékos alkotja feltétlenül a legjobb vb-keretet, de így sem magyarázható a látottak alapján Antonio Cassano vagy akár Fabrizio Miccoli, Marco Balotelli és Francesco Totti kihagyása. A kapitány túlságosan ragaszkodott 2006-os hőseihez, akik közül sem Fabio Cannavaro, Gianluca Zambrotta, Rino Gattuso, de akár Mauro Camoranesi sem hálálta ezt meg jó játékkal. Lippi három mérkőzésen háromféle hadrendet választott. Balszerencséje is volt Gianluigi Buffon és Andrea Pirlo sérülése miatt.

Fabio Capello, az angolok szövetségi kapitánya túlságosan ragaszkodott a 4-4-2-es felálláshoz. A németek elleni mérkőzés után a BBC egyik elemzője azt írta, ha Anglia még húsz évig ragaszkodik a 4-4-2-höz, még húsz évig nem lesz világbajnok. Az angolok szerint éppen ez a hadrend veti fel Steven Gerrard és Frank Lampard összecsiszolhatóságának problémáját. A kapitány több játékosát sem a legerősebb posztján használta. Nem fogadta el senkinek a véleményét, pedig például Joe Cole bevetését többen is tanácsolták. Nem tudta megtalálni a hangot a csapattal, nem volt szerencsés a kapcsolata a játékosokkal. Az angol sajtóban emiatt Sergeant Capellónak, azaz Capello őrmesternek is becézték.

Raymond Domenech, a francia szövetségi kapitány a kiesés óta már országa parlamentjének vizsgálóbizottsága előtt is kénytelen volt megjelenni. Miközben szövetségi kapitányként a francia futball rekordere lett a mérkőzésszámokat tekintve, a Kékek történetének egyik leggyengébb, de mindenképpen legbotrányosabb vb-szereplésének részese lett. Mellőzött egyéni antipátiája miatt fontos játékosokat (Karim Benzema, Samir Nasri), s újfent negligálta azokat, akik az olasz A-ligában futballoznak (Sebastien Frey, Philippe Mexes, Jeremy Ménez).

a sztáredzők. Górcső alatt Dunga, Maradona, Lippi, Capello és Domenech. Dénes Tamás -->