Gyurcsány polgárháborúja

Vérmérséklet, no, meg persze, politikai szimpátia kérdése, hogy ki miként ítéli meg Gyurcsány Ferenc tevékenységét, annyi azonban bizonyos, hogy az újdonsült kormányzópárt legalább olyan előszeretettel és elszántsággal igyekezett és igyekszik démonizálni a szocialisták valamikori vezetőjét és  miniszterelnökét, mint a balliberális oldal képviselői Orbán Viktort. Hogy a Fidesz és a KDNP jól érzékelhető Gyurcsány-fóbiája vajon honnan ered és miből is táplálkozik, azon természetesen el lehet meditálgatni, az ellenben aligha vitatható, hogy bár a híres-hírhedt őszödi szónoklat „gazdája” majd másfél esztendeje nincs a honi politika „frontvonalában”, a személye elleni támadások ugyanolyan vehemenciával folynak, mint akkoriban, amikor az egykori kormányfő pozíciói még mind az MSZP, mind pedig a kabinet élén megingathatatlannak látszottak. Ugyanolyan vehemenciával, mondom, ám ez a megállapítás csak félig-meddig igaz, ugyanis az elmúlt héten a „ki tud nagyobbat rúgni Gyurcsányba” mottójú közkedvelt vetélkedő egyik-másik szereplőjének sikerült annyira mélyre lemennie, ami egészen elképesztő. Már önmagában az sem volt semmi, amikor Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő egy hétvégi Gyurcsány-beszéd kapcsán arról elmélkedett, hogy a Gyurcsány-korszak vissza akar tolakodni, pedig hát, a magyar emberek viágosan és egyértelműen kifejezték, hogy nem kérnek többet azokból az iőkből (ami éppen akkora baromság, mintha valaki 2002-ben azt mondta volna Orbánnak, hogy meg ne próbáljon visszatérni, mert a választóknak egyszer s mindenkorra elegük lett belőle), ám mindez valósággal eltörpül amellett a sületlenség mellett, amellyel a Magyar Hírlap egyik publicistája örvendeztette meg lapja olvasóit.

Az illető „kolléga” ugyanis (engedjék meg, hogy a nevét ezen a helyen ne örökítsem meg, ha akarja, derítse ki azt a hálás vagy épp hálátlan utókor)a 2006 őszi eseményeket és az azokon előforduló esetleges jogsértéseket vizsgáló országgyűlési albizottság ténykedését, még pontosabban Szilvásy Györgynek, a Gyurcsány-kormány titokminiszterének a meghallgatásáról való távolmaradását boncolgató dolgozatában a köztelevízó székházának ostromával kapcsolatban – egyebek mellett – azt írja, „meggyőződésem, hogy Gyurcsány polgárháborút szeretett volna kirobbantani, ám ezt még Szilvásynak, kedvenc titokminiszterének sem árulta el...”, valamint, hogy „ha a feltételezésem igaz, s tudnám is az igazamat bizonyítani, Szilvásyt – és persze, munkáltatóját is – előzetes letartóztatás várná”. No, már most, magam úgy gondolom, azzal, aki ilyeneket leír, nem elsősorban az a baj, hogy hihetetlenül ostoba, hanem hogy a saját olvasóit is annak nézi. Mert bár nem vitatom, hogy az MH-előfizetők jó része (akik körében Gyurcsány amúgy is az egyik leggyűlöltebb – ha nem éppen a leggyűlöltebb – figura) vevő az ilyen-olyan összeesküvés-elméletekre, azt azonban még közülük is csak egynéhányan hihetik el, hogy a mai Magyarországon létezik olyan politikus (párt), aki (amely) komolyan bízik abban, hogy Európa közepén napjainkban egy polgárháborúval meg lehet szerezni (vagy éppen tartani) a hatalmat. (Hogy ez miért is abszurdum, arra most nem térnék ki, hiszen aki ezt magától nem tudja, annak úgyis hiába próbálnám elmagyarázni a dolgot.) Ami meg azt a tényt illeti, hogy a publicista a saját feltételezésére alapozta e súlyos vádat..., nos, feltételezni igen sok mindent lehet. Azt is, hogy Gyurcsány nem egy hitvány polgárháborút, hanem egy világháborút kívánt kirobbantani, de akár azt is Orbán Viktor ez idő szeint éppen önnön diktátorrá választásán munkálkodik. Én például azt feltételezem, hogy az idézett cikk szerzőjének lövése sincs arról, miféle zagyvaságokat ír össze.