Alföldi Róbert tetemre hívása

Bár a feledhetetlen péniszpumpás mutatványáról elhíresült Szávay István a parlament tegnapi ülésén azt fejtegette, hogy ő is – akárcsak a pártja – jóval szívesebben foglalkozna más történetekkel, mint a Nemzeti Színház vezetőjének az ügyével, nekem az a meggyőződésem, hogy a T. Házban igencsak szárnyaszegetten politizáló Jobbiknak kifejezetten kapóra jött az Alföldi Róbert nevéhez köthető (mű)botrány, amelynek segítségével némi médiafigyelmet képes kicsikarni a Fidesz által ezidáig tökéletesen háttérbe szorított Vona-brigád. És hogy mindez több puszta feltételezésnél, azt nem főként a nemzetierőforrás-miniszternek szegezett Szávay-kérdés mutatja  (Mikor akarja elmozdítani a Nemzeti Színház éléről Alföldi Róbertet?), mint inkább az a demonstráció, amelyet a magát radikális politikai erőnek valló párt holnap rendez a Nemzeti Színház előtt, nem különben pedig a Tisztelt Ház kulturális és sajtóbizottsága ellenőrző albizottságának e hét csütörtöki ülése, amelyen szintén Alföldi esetleges eltávolítása lesz a téma, és ahol – így a Jobbik közleménye – a direktor „elmondhatja a védőbeszédét”. Nos,  magam kétlem, hogy az igazgató bármilyen „védőbeszédre” készülne (bár a Jobbik nyilván nagyon elégedett lenne egy látványos Canossa-járással), ám ő legalább elmegy a Novák Előd vezette grémium ülésére, szemben a kormányzópárttal, amelynek képviselői azt írták, ők is megkapták az ülés meghívóját, ám abból csak az derült ki a számukra, hogy „Novák Elődnek fogalma sincsen arról, mi a kulturális bizottság ellenőrző albizottságának a feladata és hatásköre”, illetve, hogy mivel „Novák Előd sorozatosan saját pártpolitikai céljaira használja fel a bizottság ülésének összehívását, így a csütörtökre tervezett ülésen nem vesznek részt”.

Nos, hogy Nováknak – aki különben egyre inkább kezd hasonlítani a híres Cato szenátorhoz, aki témától függetlenül valamennyi felszólalását azzal a mondattal fejezte be, miszerint „Egyébként úgy vélem, hogy Karthagót el kell pusztítani” (v. ö.: „Egyébként úgy vélem, hogy Alföldi Róbertet le kell váltani”) – van-e akár csak halvány sejtése is a feladat- és hatáskörökről, nem tudom megítélni, az ellenben tény, hogy a bizottsági üléseket rendre a Jobbik pr-akcióinak tekinti, ezért aztán nem is csoda, hogy a Fidesz nem hajlandó Novák bohóckodásához asszisztálni. Ami ráadásul könnyen balul üthet ki, már amennyiben Novák „hazai pályán” is beleszaladhat egy-két pofonba. No, nem a szó szoros értelmében, elvégre Alföldi mégse Tomcat, hanem úgy, mint párttársa, az „újságíróból” politikussá lett Pörzse Sándor, aki a parlament minapi ülésén hosszú-hosszú percekig cseszegette Alföldit (ugyan ki mást?), hogy olyan undorító és erkölcstelen előadásokat enged bemutatni a Nemzetiben, mint amilyen példának okáért a János vitéz volt, amiben „Juliska a Nugati pályaudvarnál prostituáltként dolgozik”..., amely kijelentéssel nem az a legnagyobb baj, hogy Pörzse művészeti-esztétikai kérdéseket feszeget a T. Házban, hanem hogy fogalma sincs arról, miként hívják Petőfi Sándor halhatatlan hősét. Mert bár én minden további nélkül elfogadom, hogy Pörzse irodalmi műveltsége csak a Jancsi és Juliska-féle mesékre terjed ki, ám ennek ellenére is igen kínos, ha egy színházügyben szónokló honatya a különben is sorsüldözött Iluskát lejuliskázza. És ahogy Novák verbális ámokfutásait elnézem, egy ilyen égés az ő szerepléseiben is simán benne van. Pláne, mivel egy számára vadidegen terepen mozog.