Jólét és szabadság az MDF-től

Ha minden a tervek szerint alakul, úgy az elkövetkező időszakban Jólét és Szabadság Párt néven szerepel majd az egykor jóval szebb napokat látott Magyar Demokrata Fórum, amely a Harmadik Magyar Köztársaság legelső kormánypártjából küzdötte le magát egy parlamenten kívüli, jelentéktelen politikai erőcskévé, ami az áprilisi országgyűlési választásokon mindössze a szavazatok 2,6 százalékát volt képes megszerezni. Nos, az elnevezéssel (amit némelyek – hú, de szellemes – máris „Jes”-nek rövidítenek) nem az a legnagyobb bajom, hogy azt az ötletgazdák minden valószínűség szerint Orbán Viktorék 1998-as választási programjából, vagyis a „Szabadság és jólét” címet viselő dolgozatból lopták, sőt, még csak nem is az, hogy az új névben megtestesülő szellemi innováció gyakorlatilag nulla, hanem hogy ez a mostani „keresztelő” szerintem az ég világon semmit sem segít majd a nagyon finoman fogalmazva is kilátástalan helyzetben lévő párton. Mert bár a „jólét” – mint hívószó – tökéletes választásnak (mondhatni: egyfajta telitalálatnak) tűnhet egy olyan országban, amelynek a polgárai leginkább anyagi gyarapodást, megállíthatatlanul növekvő életszínvonalat remélnek a mindenkori hatalomtól – különösen, mert az úgynevezett rendszerváltás óta eltelt két évtized e téren kétségkívül csak igen szerény eredményeket tud felmutatni –, számomra roppant kérdéses, hogy a minden tekintetben padlón lévő, a szavazóit és a hitelességét is elveszítő MDF (elnézést: Jes) képes lesz-e még ebben az életben visszaverekedni magát a honi politika első vonalába. Mert ha a politikában soha nem is mondhatjuk, hogy soha, magam a Jólét és Szabadság jövőbeli sikeres választási szereplésére nem sok pénzt tennék.

És itt nem csupán arról van szó, hogy – mint fentebb említettem – a néhai Antall József pártja manapság majdhogynem mérhetetlen a közvélemény-kutatók számára, illetve, hogy a levitézlett gárda a még csordogáló állami támogatások ellenére is nagyon súlyos anyagi nehézségekkel küszködik... Ezeknél magam jóval lényegesebbnek gondolom például, hogy a Jes-nek (édes istenem, mennyire idétlen ez a rövidítés), ez idő szerint sem igazán markáns üzenetei, se pedig karizmatikus, vagy akár csak megjegyezhető vezéralakjai nincsenek. Mert lehet valakinek akármilyen elítélő véleménye Dávid Ibolyáról, Bokros Lajosról vagy, teszem azt, Herényi Károlyról, ők legalább beazonosítható figurák voltak a rögeszméikkel, a hülyeségeikkel együtt. No, de például Makay Zsolt...? Önök előtt van az arca? Na, ugye... Isten látja a lelkem, nem akarom megbántani ezt a szerencsétlen mostani elnököt, hiszen van neki baja nélkülem is épp elég, dehát egészen biztos, hogy „a szürkék hegedősének” kell az amúgy sem sok sikerrel kecsegtető változások élére állnia? Vajon tényleg egy olyan ember lenne alkalmas a feladatok elvégzésére, akinek legkevesebb kétszer kell bejönnie az ajtón, hogy egyszer észrevegyék? Ami meg a nagy lelkesedéssel beharangozott névváltoztatást illeti..., nos, nincs szándékomban kiábrándítani senkit, de még csak véletlenül se a néven múlik. Az nyugodtan maradhatott is volna, ha akad új mondanivaló, új politika, no, meg természetesen olyanok, akik azt hitelesen képesek megjeleníteni. Ezek hiányában bármilyen új névvel kísérletezni nem más, mint fölösleges bohóckodás.