Levelet visz Orbán Jézuskája

Hogy Orbán Viktor meglehetősen drága munkaidejének egy részét ezentúl az ország korosabb polgáraival való intenzív levelezés teszi-e majd ki, azt nem könnyű megmondani, annyi azonban bizonyos, hogy a miniszterelnök alig néhány hét leforgása alatt immáron másodszor fordult e formában kis hazánk mintegy hárommillió nyugdíjasához. Ám a kormányfő ezúttal nem az idős emberek véleményére és javaslataira volt kíváncsi, mint legutóbb, hanem pár aktuális kérdésről – így a gázáremelésről és a nyugdíjrendszer átalakításáról – adott rövid tájékoztatást. Levelében Orbán egyrészt arról ír, hogy a kisfogyasztású háztartások számára egyáltalán nem emelkedik majd a földgáz ára, másrészt pedig megnyugtatni igyekszik a címzetteket, mondván, semmiféle ok sincsen az idegeskedésre, a kormányzat ugyanis „biztonságba helyezte a nyugdíjakat”. Erre az Orbán-írás szerint azért volt szükség, mert teljesen elfogadhatatlannak ítélték, hogy a mai nyugdíjasok ellátásának fedezetét annak idején magánbefektetők kezére játszották át, rendkívül súlyos veszélybe (a szakadék szélére) sodorva ezzel a magyar nyugdíjrendszert. Ám Orbán Viktor kormánya – szerencsére – késlekedés nélkül „meghozta a nyugdíjmentő intézkedéseket” – értsd: az első adandó alkalommal „lenyúlta” a megtakarításokat –, hosszú távon is megteremtve így azt a védett (?) és biztonságos (?) hazai nyugdjírendszert, amely nem csupán a jelenlegi nyugdíjasok érdekeit szolgálja majd, vagy azokét, akik a közeli jövőben vesznek búcsút a munka világától, de azokét a fiatalokét is, akik csak évtizedek múltán számíthatnak állami ellátásra. Amely állítás ugyan rendkívül ígéretesen hangzik, mindez azonban nem sokat változtat azon a tényen, hogy a jókora cinizmussal átitatott, durva csúsztatásokkal teli levél számos sebből vérzik.

És itt nem elsősorban a harmincegynéhány soros miniszterelnöki dolgozat dagályos és képmutató stílusára, esetleg az egész pr-akció költségvetési kihatásaira gondolok (elvégre 170 millió forintnyi közpénz igazán nem sok azért, hogy Orbán Viktor Jézuskája minden magyar nyugdíjast meglepjen a „Hallgatunk Önökre” mottójú epistolával), mint inkább a levélke tartalmi elemeire. Például arra a kérdésre, hogy tudniillik a kormányfő vajon miért azoknak a szerencsétlen nyugdíjasoknak magyarázkodik, ahelyett, hogy a magán-nyugdíjpénztárak tagjait próbálná meggyőzni arról, mennyire is jó most nekik, hogy akadt végre valaki, aki elcsórta a megtakarításakat. Ott van aztán ugye, a végveszélybe került nyugdíjrendszer dolga is... Mert ha a Fidesz „levelező” tagozata Cavinton-zabáló, szenilis idiótáknak nézi is az időseket, utóbbiak közül akadhatnak néhányan, akik kitűnően emlékeznek még a kormányfő ez év februári rádiós interjújára, amelyben Orbán nem egyszerűen azt fejtegette, hogy a mostani nyugdíjrendszerünk nem kíván  semmiféle komolyabb változtatást, hanem kerek-perec kijelentette: „nem szükséges más modellekre áttérni, a jelenlegi szisztémával el lehet menni még körülbelül harminc évig”; ehhez képest most válságos helyzetről meg „a szakadék szélére sodródott” honi nyugdíjrendszerről elmélkedni..., nos, legalábbis következetlenség, hogy a közelgő karácsonyra tekintettel ilyen finom és udvarias kifejezést használjak. Ám az Orbán-levél legsúlyosabb bűnének azt tartom, hogy a miniszterelnök és pártja – nyilván tudatosan – megkísérli egymás ellen fordítani a generációkat (oszd meg, és uralkodj), azt sugallva, mintha a magán-nyugdíjpénztárak tagsága veszélyeztetné a jelen nyugdíjasainak az ellátását, ami nettó hazugság, és csakis azt a célt szolgálja, hogy a sok-sok százmilliárd „einstandolását” valamiféle nemes és dícséretes cselekedetnek állítsa be. Ez azonban hiábavaló próbálkozás. Annál is inkább, mert – ahogy azt a múltkor is megjegyeztem – aki öreg, még nem feltétlenül hülye.