A magyar jóléti modell - Egyhamar nem leszünk Svédország

Az európai országok költségvetését, jóléti politikáját vizsgáló szakirodalomban régóta visszaköszön néhány, lassan már közhelyszámba menő tézis. André Sapir brüsszeli profeszszor közkedvelt tipológiája szerint az angolszász és az északi országok jóléti modellje pénzügyi értelemben hosszabb távon is fenntartható, miközben klasszikus formájában a kontinentális nyugat-európai és különösen a mediterrán régi EU-tagországok állami újraelosztási gyakorlata alapvető reformra szorul. Másrészt, az északi és a kontinentális nyugat-európai országok jóléti modellje általában a jövedelmi egyenlőtlenségek viszonylag mérsékeltebb szintjével jár együtt, miközben az angolszász és a mediterrán országokra tipikusan a relatív szegénység magasabb foka jellemző.

Az egyes országok újraelosztási politikája ugyanakkor természetesen változik: a munkáspárti kormányzás időszakában Nagy-Britannia elmozdult az északi, illetve a kontinentális modell felé, Németország szociális-jóléti működésének gyakorlata viszont az elmúlt évtizedben közelebb került az angolszász típushoz. Ezzel együtt mind az elméleti következtetések, mind pedig a gyakorlati tapasztalatok megerősítik, hogy az északi modell pénzügyi és társadalmi értelemben (és hozzátehetjük, vélhetően a környezeti aspektust tekintve is) jó eséllyel hoszszabb távon fenntartható, a mediterrán EU-tagországok gyakorlata ugyanakkor valamennyi dimenzióban problematikus.

A világgazdasági válság európai elmélyülése és az abból történő kilábalás a korábbinál is élesebben mutatta-mutatja ezeket a jellemvonásokat.
Jóléti-újraelosztási gyakorlatukat tekintve a 2004-ben, illetve 2007-ben csatlakozott EU-tagországok nem alkotnak sajátos külön modellt, de nem sorolhatók be egyöntetűen a négy vázolt típus egyikébe sem: míg például Észtország az angolszász gyakorlat extrém esetének tekinthető, addig Szlovénia az északi és a kontinentális modell jellemzőit ötvözi. Magyarország rendszerváltás utáni jóléti gyakorlata sokáig a kontinentális modellhez állt közel, azonban a kétezres évtized fiskális ámokfutása az északi jóléti ambíciók ellenére egyértelműen a fenntarthatatlan mediterrán típus felé lökte el az országot.

A jegyzet folytatása itt olvasható!